Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)
Cs. Schwalm Edit: Régi stílusú dunántúli hímzések a Dobó István Vármúzeumban
kereszt. 13 A hímzőfonal színezésénél a barnás dohányszín dominál, mellette a mélybordónak van még nagyobb szerepe. A színárnyalatokban helyet kap még: a sötétbarna, világosbarna, krémszín, szürke, mályva, sötétlila. A lepedőszél színösszeállításánál összhatásban tehát tompa, őszies színek érvényesülnek. Egyes motívumoknál a színskála árnyalatot fejez ki, de nem az azonos színek árnyalatai, hanem különböző színek árnyalati különbségei adják a rétegződést. (Ez alól csak a peremdísz a kivétel, ahol a barna árnyalatai képezik a színréteget.) Hasonló szerkezetű és színezésű darabokkal elvétve találkozunk más múzeumok gyűjteményeiben, illetve publikációkban. Legtöbb rokonságot a soproni Liszt Ferenc Múzeum egyik lepedőszéle mutat, ahol a főmotívum enyhén ívelt, asszimetrikus virágos ága, a motívumok folytatása és színezése hasonló. 14 A magyar népi díszítőművészet egyik jellemzője a szimmetriára törekvő szerkesztési elv, mely különösen jellemző a virágtő-páros madár kompozícióknál. Ennél a darabnál az enyhén ívelt ág asszimetrikus szerkezetéből következően csak egy madár kapott helyet az ág végén ringatózva, ezzel teremtve meg a kompozíció összhangját. Míg a gyapjúhímzéses lepedőszélnek sem szerkezetileg, sem motívumokban nem találjuk teljesen azonos párját (hiszen szabadrajzú!), addig másik régi stílusú darabunknak, egy pelikános párnahajnak - 1800 körül készült - (ltsz.: 53.1.1257., 2. kép) számtalan, azonos párja ismert. A fiait vérével tápláló pelikán motívuma ismert már a XVII-XVIII. században halottas lepedőn, párnavégen egyaránt, s elég nagy az elterjedési területe. 15 Feltehetően az Európa-szerte terjedő és használatos mintakönyvek segítségével juthatott a pelikán jelképes ábrázolása, egymáshoz nagy mértékben hasonlatos megjelenésben és kompozícióban szőttesekre és szálánvarrott hímzésekre. 16 A párnahaj alapanyaga elég vastag, tiszta kender háziszőttes vászon. A párna keskeny végén, elején elhelyezkedő főmotívum mellett, mindkét hosszanti oldala is ki van hímezve. Ez a rábaközi párnahajhímzés egyik jellemzője. 17 Az oldalmotívum keskeny, hullámvonalas szegélymintára ültetett, erősen stilizált, mértani formájú növényi elemekből - fenyőág, virágok - összeállított ötosztatú virágtövekből áll. Ez a motívum szintén gyakori a régi stílusú hímzéseken. 18 A párnahaj keskeny végén elhelyezkedő főmotívum szintén a rábaközi hímzések egyik jellegzetes szerkesztés13 A rábaközi hímzéseknél a szárakat, kacskaringókat általában száröltéssel varrják, a láncöltés alkalmazása elég ritka. PL: JÁMBORNÉ ZSÁMÁR Margit é. n. I. a. 9. ábra, 22. o. A láncöltést a szokástól eltérőnek tartja. 14 JÁMBORNÉ ZSÁMÁR Margit é. n. Mintalapok I. a. 7. sz. Lepedőszél Fertő vidékéről. Hullámvonalas futóminta margarétákkal, tompa, őszies színek. Hasonló szerkezetű, de eltérő színezésű az I. a. 6. sz. mintalapon közölt lepedőszél. Az I. a. 9-10. mintalapon szereplő, négyrészes mintából álló virágtő egyenes szárú, vázából nő ki. Laza szerkezete, s két motívum között elhelyezkedő madárkák formája a miénkhez hasonló. GERVERS-MOLNÁR Veronika 1983. 38., 43., 49. képeken szereplő lepedőszélek is ehhez a stíluscsoporthoz sorolhatók. 15 FÉL Edit-HOFERT Tamás 1981. 327-328. 16 FÜGEDI Márta 1993. 73. 17 BÁTKY Zsigmond 1924. 2., FÉL Edit 1981. 292. 18 PL: JÁMBORNÉ ZSÁMÁR Margit é. n. 60. o. II. b., 22. ábra. Békési Műhely 1985. I. 44. ábra. A Dobó István Vármúzeum egy XVIII. századi erdélyi lepedőszélén ugyanezek a motívumok alkotják a minta alsó felét. CS. SCHWALM Edit 1991. 545., 8. kép. További párhuzamait lásd ott. 289
