Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Cs. Schwalm Edit: Régi stílusú dunántúli hímzések a Dobó István Vármúzeumban

a kivitelezés módját, a minta méretét, színezését, a hímzőfonalat, tehát egy hímzés azon legjellemzőbb stílussajátosságait, melyek alapján elképzelhető hovatartozásuk megállapítása.

8 E lepedőszél alapanyaga vékony, anginszerű (ami elég ritka e hímzések között).

9 A minta a darab hosszanti irányában helyezkedik el, a motívumok egymás fölött vannak. Fő motívuma egy enyhén ívelt ág, mely négyszer ismétlődik, ezt két eltérő keskeny peremdísz fogja közre. Asszimetrikus elrendezésben, 3-3 eltérő formájú virág az ág két oldalán. Az egyes motívumoknál más-más a színrétegzés, amely áganként kevés eltéréssel ismétlődik, illetve a legnagyobb margaréta motívumnak azonos a színrétegzése. Az alsó három ág végén egy-egy madár, a negyedik ág végére már nem fért ki. Peremdíszei közül a baloldali enyhén hajló hulláminda, sűrűn elhelyezett tölgy falevelekkel. Ez a rábaközi hímzéseknél gyakori csíkminta.

10 A jobb oldali száröltés sorra állított rozetták és gránátalma közepű tulipánok váltakozása, melyek nincsenek összekötve. Az ilyen stílusú peremdísz úri hímzésekből átvett, ott gyakori ez a mintalezárás." A hímzés laza sodrású, vastag, növényi festékanyaggal színezett gyapjúfonallal varrva, mely jól fedi és kitölti az alapot. A minta jellegéből és a fonal vastagságából következik, hogy öltései elég nagyok. Könnyed, lendületes szerkezetű, erősen stilizált, folthatású motívumokkal. Öltésmódja változatos. Dominál a hamis laposöltés ez érthető is, hiszen elég nagyméretű motívumokat kellett kitölteni, s ezzel fonalat lehet megtakarítani. Egy-egy virágnál, levélnél minden öltéssor fogazott csíkban helyezkedik el, s más-más színnel készült. Ez az érdekes színvariáció, a színek rétegződése adja meg a szőrhímzés jellegzetességét. A virágos ág szára, indái, a peremdísz záróvonala száröltéssel készült. Mind a négy főmotívum jobb oldali utolsó virágjának közepe csomóöltéssel kitöltve. Ez azért érdekes, mert e fölé, a virágtő csúcsára van ültetve egy-egy madár, melynek öltései ezzel megegyeznek. A madár bóbitája, szárnya indát formáló, kétféle kunkorodó farka szintén csomóöltéssel varrva, az egész madár szinte beleolvad a növényi környezetbe, egyes részei növényivé válnak. A madár teste laposöltéssel készült. A madár színezése és öltésmódjai tehát megegyeznek a virágok, levelek kivitelezésénél alkalmazott öltésmóddal.

12 A jobb oldali, rozettákból és tulipánokból álló peremdísznél két másik, jellemző öltéstípust is felfedezhetünk. A tulipánok szirmát elütő színű láncöltéssor osztja ketté. A belsejében elhelyezett gránátalma rácsos kitöltésű, a szálak keresztezésénél kettős soproni 8 Ezúton szeretném megköszönni a munkámhoz nyújtott segítséget Fügedi Mártának Miskolc, Herman Ottó Múzeum; S. LACKOVITS Emőkének - Veszprém, Laczkó Dezső Múzeum; Szalontay Juditnak - Csorna, Múzeum; valamint Varga Gyulának - Debrecen, Déri Múzeum. 9 FÉL Edit-BESZPRÉMI Józsefné é. n. 4. 10 Pl.: JÁMBORNÉ ZSÁMÁR Margit é. n. I. a. 11. sz. mintalap. Hullámvonalas csíkminta tölgyfalevelekkel. Soproni Liszt Ferenc Múzeum. 11 Pl.: GERVERS-MOLNÁR Veronika 1983. 5. kép. Hímzett csík, Felvidék, XVII. sz. peremdísze, tulipán és akantuszlevél váltakozása; V. EMBER Mária 1981. 17. és 21. kép, lepedőszél, Észak-Magyarország XVII. sz. tulipán és gránátalma váltakozása; JÁMBORNÉ ZSÁMÁR Margit é. n. 9. o. 2. sz. hímzés peremdíszén is hasonló motívumok váltakoznak. 12 FÜGEDI Márta 1993. 183-184. megállapítja, hogy az állatmotívumok általában különösen a szabadraj zú hímzéseken - gyakran beolvadnak a növényi környezetbe, s öltésmódjaik is azonosak. 288