Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Petercsák Tivadar: Földesúri szabályozás és népi gyakorlat az egri hóstyák erdőhasználatában

A fahordással kapcsolatos ügyekben a legsúlyosabb a makiári hóstyaiak pana­sza. 1791. december 31-én mivel az uraságtól sem ölfát venniök nem lehetett, sem a korhadt fát nem hozták be a piacra, amit a szegénység olcsón meg tudott volna venni, a hóstyaiak kimentek az erdőre (Afrikába) fáért. A szőllőskei jáger néhány zsérci robotossal feltartóztatta a hazafelé tartókat és közülük ötöt puskával meg­sebesített. Egyikőjük, Kumpert József 1792. január 7-én bele is halt sérüléseibe. Ez az eset robbantotta ki az egri kapások ismert megmozdulását. 19 Az ügy kapcsán írt levélben a 8. fertály lakosai tudatják a magisztrátussal, hogy „a két földes uraság tisztjei a ... minden napi szükséges fát engedni nem akar­ják, holott pedig szükségképpen tartoznának, mivel mi esztendőnként 800 magyar fo­rint taxsát fizettünk a mint Transactionk tartja." 20 A városi tanács 1792. január 28-i ülése megerősíti, hogy a transactio szerint taxaként „az egész váras csak 800 forin­tot tartozik fizetni: a Hostyabeliek is ... Territóriuma a varasnak, értettnek a Trans­actioban." 21 Az erdőpusztítások 1792 első hónapjaiban is folytatódtak, amelyekről az erdő­tiszti jelentések folyamatosan beszámolnak. Február 26-án jelenti Eösz János pre­fektus, hogy „még nagyobb számmal, mint ez előtt járják és pusztittyák az erdőket az Egriek". 22 Az egri erdőispán február 29-i beszámolója szerint a felnémeti és a baktai erdőkben mind nappal, mind éjszaka pusztítják a fiatal fákat. Csak egy alka­lommal több, mint 150 szánkát láttak, „azok pedig úgy meg voltak egy egy öles hoszszaságú szép fiatalos fákkal terhelve, hogy jól lehet kiben egy, többnyire ketten s hárman is bé fogták magokat, nem bírván. Feleségei és cselédgyei fa és vas vil­lákkal mentek elejékben a Baktai Töviskes Völgyig bort vivén segítségekre és a ter­helt szánkáknak tolására. Amennyi fát tsak ezzel az egy utakkal el vittek ... lett vol­na 60 bécsi öli fa. Jól lehet Decemberben és Januáriusban is hátakon hordván ..., de főképpen a 22 a Februárban Szánkákra kapván minden félelem nélkül a mai napig is hordgyák az egri kapás lakosok. És ha kérdeztük, vagyon-é czédulátok? azt fe­lelték, minek a czédula, szabad az erdő. Ma nintsen, majd hozok holnap. Mások pedig azt felelték, kérdezvén: minek az a szép vastag fa? Kényessen mondván, ár nyelnek ... Sok a kár az erdőben ... és ha ezen túl is olly bátran fogják hordani amint mai napig is hordgyák, Eö Excellentiájának erdei nemsokára elpusztulnak." 23 A városi magisztrátus március 3-i ülésén is megállapítja, „hogy az hostyabeliek seregestül százanként, többen is az körül levő uraság erdeiben szüntelen jővén men­vén, oly pusztítást tészének, hogy ember emlékezetitől fogva soha nem tétetett ilyen pusztítás. Azért is minden fertályban egy kis tanácsbeli úr a fertály mesterre dobb­szó alatt keményen fogja hirdettettni, hogy az erdő pusztítással feli hagyanak, cso­portosan az erdőre fejszével, vas villával ne járjanak, nyers fiatal fát czédula mellett is ne hordjanak, mivel az ilyen seregestől járók, s ezen tilalmat által hágók 50 pálc­zára, azon kivül a kárnak meg térítésére büntettni fognak. Ez nem használván végre jószágokat, életeket is örökre el veszithetik." 24 Ezekről az intézkedésekről levélben tájékoztatták a megye főszolgabíróját is kiemelve, hogy „nem adatván eddig fel név szerint az fa lopásban tapasztalt bűnösök, azok a Tanács által sem meg nem fogat­19 Feldolgozta: LÉNÁRT Andor 1974. 83-93. 20 HML. V-l/b. 147. XCIV/a. 163. 21 HML. V-l/a. 56. 22 HML. XII-3/f/l. Cl. VI. Fasc. B. No. 2/c. 23 HML. V-l/b. 148. XCIV.b. No. 563. 24 HML. V-l/a. 56. 277

Next

/
Thumbnails
Contents