Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)
Petercsák Tivadar: Földesúri szabályozás és népi gyakorlat az egri hóstyák erdőhasználatában
A makiári hóstyaiak viszont az uraság tisztjei és kerülői által őket ért sérelmeket panaszolják. Király Mihályt „egy hát esett gallyért" Szomolyára vitték megkötözve, 12 pálcaütést kapott, de kankóját (szűrposztó kabát) elvették, amit csak azután kapott vissza, amikor egy máriást vitt Szomolyára. Egyik társa hasonlóképpen járt, a másikat betegsége miatt nem verték meg. S ahogy „a Zsidók Krisztus Urunkra voxoltak", úgy a szomolyai ispán is a vele együtt levőkkel arról tanácskozott, hogy az elfogott embereket hogyan lehetne megjegyezni, hogy máskor is megismerhessék őket, ha az erdőre jönnek. Végül az ispán azt a „szententiát hozta reájok, hogy mint a Disznónak, hasittasson meg a fülök." Több apró gyerekkel száraz galylyért menő asszonytól a szőlőskei jáger kötél helyett a rajta levő kendők közül a legjobbat vette el. Hiába ment ki érte később, vitt dohányt és két garast is, a kendő örökösen odaveszett. Volt olyan eset is, hogy a jáger levetkőztette a fáért ment asszonyt. Ha egy arrajáró utas oda nem érkezett volna, s nem könyörög neki, „feltett czélja szerint a Nevezett Asszonyt egy pendelbe bocsájtotta volna el." így csak a kötelet vette el tőle. Száraz fát gyűjtő három férfi találkozott Eösz János prefektussal és a vele való ispánnal. A prefektus a hajdúival megkötöztette őket és a szőlőskei csárdáig lova előtt hajtotta. Ott a kerülőivel kivágatott két pálca vastagságú növendék fát és kire-kire tizenkettőt veretett. Az egyik közülük, aki öreg volt, „sok ideig sinlődvén meg is halálozott." 16 A sorozatos erdőrongálás miatt Eszterházy Károly püspök 1791. január 15-én levelet írt Eger város bírájának és tanácsának. „Hitelesen jelentetett nékünk, hogy némely egri lakosok a mi... földesúri birtokunkhoz tartozandó tilalmas Erdeinket, Baktait ... és Szőllőskeit, Egedit: előre öszve szedett és csoportban tódult 300, 400 sőtt 500 Emberi erővel is körül vévén, erő hatalommal az szép fiatal так termő fákat le vágni, apróra vagdalni, úgy azután magok szükségekre haza hordani minden tartózkodás nélkül nem csak bátorkodnak, sőtt azon Erdőnek őrzésére ki rendelt Embereinket veréssel, fejsze felemelve agyonütéssel fenyegetni nem iszonyodnak." Felhívja a tanács figyelmét az erdőrontók megintésére és a további károkozás megakadályozására. 17 A magisztrátus 1791. december 17-én tartott gyűlésére a tanács házába hívta a város valamennyi hóstyájának a képviselőjét. Ezen a gyűlésen hirdették ki egyebek mellett az egri püspöknek mint földesúrnak az erdők pusztítása ügyében kiadott határozatát. Ugyanekkor a hóstyákat külön-külön írásos válaszadásra szólították fel a püspök leiratával kapcsolatban. A hóstyák felterjesztésében általános panasz a kettős földesuraság erdőkerülőinek velük szemben tanúsított viselkedése. A város szegényei megszokták (egyébként a transactiókban is engedélyezték nekik), hogy hullott gallyért, száraz fáért, amit a hátukon elbírnak, szabadon járhatnak a püspök és a káptalan erdejébe. Most olyan szigorú a tilalom, hogy az uraság szolgái a fa szállítását minden eszközzel akadályozzák. Még a fegyverüket is használják. Ha valakit elfognak, attól nemcsak a baltáját és a fát veszik el, de börtönbe is vetik, megvesszőzik, pénzbírsággal sújtják, ruháját foglalják le zálogba, s ha menekül, megsebesítik, meglövik. Megváltoztatta a földesuraság azt a korábbi szokást, hogy a prefektustól cédulát válthassanak, és kocsival vagy szánnal hozhassák haza a pénzen vásárolt száraz fát. Előfordul olyan eset is, hogy a már negváltott cédulát elveszik tőlük, s úgy bánnak velük, mint azzal, aki engedély nélkül ment fáért. 18 16 HML. V-l/b. 147. XCIV/a. 163. 17 HML. V-l/b. 140. XCI. a. No. 94 18 HML. V-l/b. 147. XCIV/a. 163. Vö: LÉNÁRT Andor 1974. 84-85. 276
