Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Bakó Ferenc: Borpincék történeti-néprajzi kutatása a Felföldön

használásával készültek. A Magyar sorra néző, a kastélykertből nyíló két bejárata van, külön a felső és külön az alsó szintre. A két hosszanti és két keresztágból álló alsó rész déli ága a templom felé indul, de jelenleg elfalazott. Középen lépcsős feljárat vezet a felső szintre, ahol az épület alatt dongaboltozatú termek vannak, s innen közvetlen bejárás a kastélyba. A pince két szintje nagyban különbözik egymástól; fent a falazatokban több a kő és másak a boltozati formák. A pince történetére, korára semmiféle írásos emlékkel nem rendelkezünk. Az alsó szintre vezető, jelenleg főbejárat felett olvasható 1525 évszám hamis, a Kompolt történetére vonatkozó írásos adatok pedig nem egyértelműen vonatkoztathatók magára a pincére. A kérdésre Kompolt birtoklástörténete adhat választ, csak ebből lehet következtetéseket levonni. A település birtokosa ui. az Árpád-korban az Aba nemzetség Kompolti ága, amely a falu déli részét Nagykompolt néven bírta. Az északi rész neve pedig Kiskompolt volt, ugyancsak az Aba nemzetség birtokában, de itt később, a XIII. század elején vagy még korábban ugyanez a nemzetség bencés apátságot alapított. Ennek megszűnése után a birtokot 1430-ban az egri püspökség vette át. Kompolt mindkét részét 1743-ban Grassalkovich herceg vásárolta meg a Debrői uradalom számára, amely a XIX. század elején a Károlyi família kezére került. A pince történetében tehát szerepet kaphatott mind a bencés rend, az egri püspökség, mind a világi birtokosok sora a Kompolti családtól a Károlyi famíliáig. További kutatás dönthetné el, hogy maga a pince Kompolt melyik részéhez tartozott és csaknem egy évezreden át kik voltak birtokosai.

12 Az alábbiakban kutatásom legújabb eredményeit közlöm, amelyek további ismereteket adnak és hozzájárulást jelentenek a Felföld borospincéinek történetéhez. Három dolgozatomban Eger legrégebbi uradalmi pincéit igyekszem megtalálni, s ezek vélhetően hatással voltak a régió ilyen jellegű építményeire. A kezdeteket a várban kell keresni, a folytatást pedig a Királyszék alatt, illetve a városi plébánia közelében. //. Az egri Várpince Kétségtelen, hogy a Felföld keleti részét a középkorban két szervezet fogta össze, az egyik az egri egyház (püspökség és káptalan), a másik az Aba nemzetség volt. Az egyházi szervezet székhelye, mondhatni irányító központja Eger, ahonnan a római katolikus egyház hatásköre, irányító és szervező szerepe több középkori megyére terjedt ki. Az egyházat a XI. század óta bordézsma illette meg, amelynek tárolása végett célszerű volt borospincék kialakítása, megépítése. A püspökség székhelyén és annak környékén nagy tömegben található riolittufa igen alkalmas erre a célra, s ebből következően a legrégebbi pincéket ezen a kistájon lehet keresni. Elképzelhető, hogy ennek a bortárolási módnak már a kereszténység előtt is voltak valamiféle előzményei. Nagyobb mennyiségű bort tároltak a vár dézsmapincéjében. Területén több pincéről is tudunk, de csak egyetlen, bor tárolására használt építményről, amit a továbbiakban Várpincének nevezünk. A vár egyik fontos jövedelmi forrása volt a bor, ami többféle úton került a pincébe: úgy mint földesúri magánbirtok (allodium) termése, dézsma, vásárlás, csere stb. Közöttük legjelentősebb volt a dézsmabor, amit 12 BAKÓ Ferenc 1994a., Kompolt történetére lásd FODOR László 1989-1990, ahol egy régészeti leletmentés beszámolójában foglalkozik Nagykompolttal és Kiskompolttal. 244