Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Bakó Ferenc: Borpincék történeti-néprajzi kutatása a Felföldön

a két vidék jelzett települései hasonló jellegűek, a mezőgazdaság fő ágazata a szőlőművelés és a bortermelés; boraikat riolittufába vájt lyukpincékben tartják. A pincék száma Tállyán 500 körül van, de legjelentősebbek a főúri és a nemesi uradalmak pincéi, amelyek egy része egykor dézsmapinceként működött. Vizsgálatom az egész tállyai pince-együttest tekintette át, de alaposabban csak az utóbbiakra korlátozódott. A legrégebbinek tekinthető pincék a templom és a Rákóczi kastély közelében fekszenek és minden valószínűség szerint egyidősek a XV. században épült templommal. Maga az egyházközség azonban korábbi, mert 1332-ben a pápai tizedjegyzék is megemlíti. Vallon eredet vagy kapcsolat azonban nem mutatható ki, mert a vallonok betelepedésének időpontja ismeretlen, s a lakosság köréből vallon-francia nevek sem kerültek elő. A legrégebbi pincék tehát a templomhoz kapcsolhatóan a középkor évszázadaiban épültek, majd a termelés fejlődésével, a népesség gyarapodásával összhangban folyamatosan bővültek a XIX. századig. A pincék felmérése az alaprajzokban, a metszetekben olyan formai elemeket talált, amelyek a gótikával hozhatók kapcsolatba. Az egyetlen, hosszú, keskeny ágból álló pince régebbi lehet, mint a többágú, 2-3 szintes forma; a félkör alakú boltozatok helyett - amelyek a Hegyalján általánosak - több pincében gótizáló boltozatzáródások figyelhetők meg.

10 2. A Borsod megye déli részén, a Bükk lábainál fekvő Harsány a XI. század óta az egri püspök birtoka, szőlőművelésére vonatkozó adatait Hippolit püspök számadáskönyveiből (1500-1508) ismerjük. Semmi nem mond ellent annak, hogy a szőlőművelés kezdetei a „Szent királyok" idejére nyúlnak vissza, akik a falut a püspökség birtokába adták. Tanulmányomból kitűnik, hogy az egri pincészetből és a helyi, környékbeli dézsmából származó bort már Hippolit püspök korában tárolni kellett, ami egy nagyobb méretű pince létezésére utal. Célom az volt, hogy ezt a középkori pincét kutassam fel, és a lehetőségek szerint vizsgáljam meg. A jelenleg álló négyágú, két keresztágas pincéről azonban bebizonyosodott, hogy Barkóczy Ferenc püspök vágatta (riolittufába) 1755 és 1759 között, de ezt a formát 25 év múlva két újabb ággal megtoldották. A pince bejárata nagyméretű borházból nyílik (kb. 1785), amit 1850 körül átalakítottak: a borház felét cselédlakás és műhely beépítésével foglalták el. A Barkóczy-korszak előtti pince a barokk idők átépítése folyamán eltűnt. A régi üreget eredeti formájában sehol sem használták fel, helyére és melléje új pincét képeztek ki. A két ütemben elkészített pince régebbi része a jobb oldali két ág, ahonnan rejtett átjáró nyílik a szomszéd felé. Ez az ún. Kollát-pince feltételezhetően még középkori formájában maradt meg nemesi tulajdonban, és valószínű, hogy a püspöki dézsmapince, népi nevén Dúl-pince hasonló szerkezetű, elrendezésű volt. Borházából egymás felett két ág, egy rövidebb felső és egy hosszabb alsó ág indul. Ma már alig használt, de a rövidebb ág borozó vagy aszús ág lehetett, szélesebb dongaboltozattal. Az alsó ág falain a csákány vágások ritkák, a végén mély gödör, amiben legutóbb boros- vagy pálinkáshordót tartottak.

11 3. A Heves megyei Kompolt község egykori uradalmi pincéje a XVIII. századi Grassalkovich, később gróf Károlyi kastély alá nyúlik. A valószínűleg homokkőbe vájt ágak, termek fala és boltozata mindenütt téglával bélelt, az alsó ágak - egyes helyeken másfél méter magasságig - kisebb-nagyobb faragott kövek, kváderek fel10 Részletesebben lásd BAKÓ Ferenc 1992. 11 A teljes szöveget lásd BAKÓ Ferenc 1993. 243