Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Bakó Ferenc: Borpincék történeti-néprajzi kutatása a Felföldön

tartozása. A megye középkori településtörténetét a közelmúltban korszerűen feldolgozták, s így ennek eredményeit már felhasználhatjuk. Hevestől eltérően, Abaujba csak németeket telepítettek, az első híradás róluk 1219-ből való, de a veszteségek pótlására a tatárjárás után 1299-ben még újabb csoportok érkeztek. A tíz német falu központja Vizsoly volt, ahova beszállították a környék bordézsmáját, a királyné birtokában lévő pincészetbe.

7 Zemplén megye etnikailag összetettebb, a szőlőművelés tekintetében pedig jelentősebb, mint Abauj. A középkorban kevesebb német telepes jelenik itt meg, inkább latinusokkal találkozunk. Egyetlen vallon-francia telepítésű helyről tudunk, ez Tállya és több olaszról, bár ezek a történetírók szerint vallonok is lehettek. Ilyen települések a nevükben is etnikai utalást hordozó Olaszliszka, Bodrogolaszi, valamint Sárospatak, esetleg Bari.

8 Zemplénben a latinusok olyan helységekbe költöztek, amelyek a nagy kiterjedésű és kiváló minőségű borokat termő Tokaj-hegyaljához tartoznak. Mind az abauji, mind a zempléni szőlőtermelő tájak geológiai viszonyai lehetővé teszik azt, hogy a puha vulkáni kőzetekben bortárolásra alkalmas és megfelelő lyukpincéket alakítsanak ki. A Tokaj-hegy alj ai borvidéknek ez a jellemzője is hasonlóságot, további rokonságot képez Heves megyével és különösen annak keleti, Eger környéki részével, valamint a borsodi Bükkaljával. A néptörténeti, etnikai és borászati jellemzők után figyelembe szükséges venni a szőlőtermő tájak birtoklásának különböző formáit is. A régi, középkorinak tekinthető nagyobb szőlőbirtokok tulajdonosai tizedszedési joggal rendelkeztek és a beszolgáltatott bor tárolására pincét is készítettek. Ezek a dézsmapincék kisebb-nagyobb mértékben igen régiek lehetnek, bár formájukra, de főleg méreteikre hatással voltak a gazdaságtörténeti korszakok és a termelés intenzitásának változásai. Ennek ellenére eredményesnek ígérkezett a dézsmapincék kutatása az állami (királyi, királynéi), a főúri, középnemesi és egyházi (püspöki, káptalani, főpapi, szerzetesi) tulajdonban lévő szőlőbirtokokon. A Felföld bortermelésére hatást gyakorló szervezetek között a legnagyobbnak az egri egyház, vagyis a püspökség és a káptalan tekinthető. Méreteit egyetlen központosított királyi vagy főnemesi birtok sem közelítette meg. Kivételt képez a Rákóczi uradalom, de csak a XVII. században, amelyhez főleg Tokaj-hegyalján számos helyiségben szőlőbirtok és ehhez kapcsolódóan pince tartozott. A Felföldön végzett pincetörténeti vizsgálataim eddig a kéziratos/gépiratos jelentések mellett három lokális jellegű - helyiségi - tanulmányt eredményeztek, amelyek nyomtatásban is megjelentek. A pincék birtoklásának és ezzel összefüggően a keletkezésének történetét alapul véve, a három eset különbözik egymástól. Az első egy vegyes birtoklású település uradalmi pincéit vizsgálja azért, hogy felfedje az esetleges francia-vallon kapcsolatokat. A második egyetlen pincét vesz vizsgálat alá, amely az egri püspökség tulajdona volt, a harmadik ugyancsak egy pincét ír le, amely a középkorban az Aba nemzetség tulajdonát képezte.

9 1. A Zemplén megyében fekvő Tállya oppidum kutatása azért volt fontos, mert neve megegyezik az Eger környéki településekével (Kistálya és Nagytálya), amelyeket a szakirodalom vallon eredetűnek tart. Gazdálkodásuk szerkezetét tekintve mind 7 GYÖRFFY György 1963. I. 43., 49., 157. 8 Magyarország története 1984. I. 1098. 9 A kutatás célkitűzéseit, módszertani kérdéseit első, e tárgyú dolgozatomban fejtettem ki: BAKÓ Ferenc 1989-1990. 242