Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Bakó Ferenc: Borpincék történeti-néprajzi kutatása a Felföldön

telepeseket hívtak be a már ott lakó magyarok mellé, akik a honfoglalók leszármazottai voltak. A Felföld középső és keleti része a középkorban az egri püspökséghez tartozott, a táj legnagyobb földbirtokosa pedig az Aba nemzetség volt, amelynek a XIV. században 17 ágát ismerjük.

4 Mindkét szervezet központja a Mátra-vidék, ahonnan egyházilag és gazdaságilag igazgatták a táj népét és gondoskodtak arról, hogy a föld, a szőlő megművelésére, a kor színvonalának megfelelő szükségletek ellátására szükséges munkaerő mindig és mindenütt rendelkezésre álljon. Ez a törekvés irányította az illetékes vezetőket, amikor telepítéseket hajtottak végre. A X-XI. században az Eger-völgyét megszálló magyarok valószínűleg kabarok voltak, akik bizonyára értettek a szőlőműveléshez, bortermeléshez. Az egyházmegye és a püspöki udvartartás borral kapcsolatos, a szertartásokkal is összefüggő igényeit kielégítendő, borászati ismeretekkel rendelkező telepeseket alkalmazhattak itt, akik nyugaton honos módszereikkel korszerűsíthették a szőlőtermelést. A XI. és a XIV. századok folyamán több szakaszban vallonok, olaszok és németek érkeztek az Egri-völgybe, és ezzel egy időben a Felföld keleti részeire is, amint ezt népességtörténetünk számontartja.

3 Az említett időszak mellett a telepítések rokon vonásai még a hasonló, vagy azonos helynevek az Egri-völgyben, a Hernád völgyében és a Bodrog-völgyben (Tokaj-hegyalja). A Tálya név francia-vallon, az Olaszi itáliai vagy ugyancsak vallon, a Német, Németi nevek pedig germán eredetű telepesek emlékét őrzik.

6 Az Árpád-korban az Egri-völgyben megtelepült hospesek (vendégek) időrendben első csoportja francia-vallon és olasz lehetett, akiket az egykorú tudósítások összefoglalóan latinusoknak neveztek, minthogy nyelvük az újlatin, a román nyelvcsaládhoz tartozott. Franciák alapították, illetve ők adtak nevet két Eger környéki településnek: Kistályának és Nagytályának. Olaszok jelenlétére utal Eger városának Olasz utcája és a várostól keletre egy Olaszi nevű hely, amely a XVI. század óta néptelen. A történetírás hajlik arra, hogy a két etnikus csoportot egynek tekintse, s eszerint a középkorban az olasz is vallont jelentett. Ismeretlen időben, de valószínűleg később érkeztek a németek, aminek írott emléke nincs, csak maga a falunév, Felnémet, Eger városa szomszédságában. A borospincék történetét kutatva úgy láttam, hogy a XI-XIII. századok idején számolni lehet egy magyar-kabar szőlőművelő, bortermelő alapműveltséggel, amelyet a latinus telepesek „modernizáltak", módosítottak. Feltételezhető, hogy a bor tárolására már igen korán gondoltak, különösen a dézsmaszedő egyházi és világi birtokosok, ezért a könnyen kezelhető tufakőbe igényeiknek megfelelő pincéket vágtak. A pincék kialakulásának egyik lehetőségeként a latinus-germán beavatkozást véve tekintetbe, a történelmi irodalomban ismert, feldolgozott eseteket emeltem ki a Felföld keleti részén: Abauj, Zemplén és kisebb mértékben Gömör, valamint Borsod megyék területén hasonló folyamatok zajlottak le a XI-XIII. századokban. Ezek a telepes falvak az Árpád-kor óta szőlőművelést is folytatnak, s így alapja volt annak, hogy rájuk a pincetörténeti kutatást kiterjesszem. A számításba vehető legtöbb település a történeti Abauj megyében van, amely terület történeti, etnikai(?) rokonságban van Heves megyével. Erre utal az Aba nemzetség jelenléte a föld birtoklásában és a területnek az egri főegyházmegyéhez való 4 KARÁCSONYI János 1900. I. 3-8. 5 Magyarország története 1984. I. 1097-1098. 6 GYORFFY György 1987. III. 85., 119. 241