Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Bakó Ferenc: Borpincék történeti-néprajzi kutatása a Felföldön

Bakó Ferenc BORPINCÉK TÖRTÉNETI-NÉPRAJZI KUTATÁSA A FELFÖLDÖN /. Kutatástörténet A magyar Felföldön, de különösen a Bükk hegység délkeleti, déli lábainál vulkanikus eredetű kőzetsáv húzódik, amely igen alkalmas arra, hogy benne különféle céllal üregeket alakítsanak ki. Századunk első felében ezen a tájon mintegy ezer barlanglakásról tudunk, s bennük öt-hatezer ember élhetett. Közelükben a szikla felületére vésett kisebb fülkék láthatók, s ezek a kaptárkövek bizonyára a méhészet céljait szolgálták. Mindezek mellett a hitélet, a vallás gyakorlásának hajdani emlékei, egyes szerzetesi cellák és kápolnák is megmaradtak korunkra.

1 A felsorolt építmények mellett tekintélyes volt a kőbe vájt borospincék száma, amiket történeti források és a népnyelv nyomán a néprajzi irodalom lyukpincéknek nevez. A Kárpát-medence borospincéit anyaguk, formájuk szerint Vajkai Aurél és Vincze István rendszerezte. A megállapítható két alaptípus közül a felföldi régióra jellemző a terepszint alá mélyített és kőbe vájt pince, amelynek a szőlőbirtoktól függően kisebb és nagyobb, egyszerűbb és összetett formái vannak.

2 Fennállásuk viszonylagos tartósságát a lyukpincék a természet adta „építőanyagnak" köszönhetik: a nehéz idők háborús és természeti csapásai sokszor nem hatottak le a föld alá. A mélyben a pincék akkor is megmaradhattak, amikor a terület népességének, a felszínen emelt épületeknek jó része elpusztult. Egyes középkori településekből emiatt csak a föld alatti tartozékaik érték meg az utókort, a lakóházak, vagy még a templom is megsemmisültek. Ám ezek a felszín alá rejtett vagy kőbe vájt építmények hasonlóképpen hordozzák készítőik, egykori használóik műveltségének, történelmének sajátos jegyeit. Ezek a megfigyelések ösztönöztek arra, hogy megvizsgáljam a Felföld: a Zagyva völgye, Sátoraljaújhely, a Hernád völgye és Tokaj városa között elterülő, bortermő mohokultúrájú nagytáj tufába, löszbe vagy homokkőbe vájt pincéit. A munkát intenzíven 1991-ben kezdtem el és azóta mintegy 30 településen 200 pincét jártam be, amelyekről leírás, fénykép, műszaki felmérés készült. Minden felkeresett település történelmének, elsősorban birtoklástörténetének irodalmi, levéltári emlékeit kutatva kerestem azokat a személyeket, családokat, egyházi vagy világi szervezeteket, amelyek számításba jöhetnek, mint a legrégibb pincék létrehozói. írott forrásaink ugyanis nyitva hagyják ezt a kérdést, legfeljebb a pincék puszta létéről, esetleg egyegy leltár révén használatukról vallanak. A sok ezer lyukpince építési idejét, korát 1 A földtani képre lásd JUGOVITS László 1954., MÉSZÁROS Ervin 1933., KLEB Béla 1978. 271. A barlanglakásokra lásd BAKÓ Ferenc 1977., a kaptárkövekre lásd MIHÁLY Péter 1970., 1978-1979. 2 VAJKAI Aurél 1956. 60., VINCZE István 1958. 84-85. 239