Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)
B. Papp Györgyi: Az első egri gyermekszakorvos
tette Egerben ezt a gondolatot, s tett is az ügyért, egyszerűen elfelejtették, leírták. 61 Az új hatalomnak nem kellett a békebeli időkből származó szakorvos. Azok kellettek, akik a Szovjetunióból tértek vissza, sokak által kétes eredetűnek tartott diplomával, így történt ez Egerben is, ahol sok hír és igaz történet keringett a gyermekosztály akkori főorvosáról. Sziklay doktor nem is szívesen tette be a lábát erre az osztályra, csak ha elkerülhetetlen volt. 62 Nem sértődöttségből, féltékenységből, hanem azért, mert nem értett egyet az ott folyó „gyógyító munkával." Bizalmatlan volt vele a hivatalos vezetés is, mert köztudomásúan hívő ember volt, még a legsötétebb időkben is ott ült a nagytemplom padjában családjával együtt. Nem kellett nekik a hóna alatt mindig szaklapokat - sokszor külföldi szakirodalmat - cipelő, tudását állandóan fejlesztő ember. Nem kellett a kitűnő diagnoszta, aki szinte ránézésre tudta, hogy mi a bajok okozója. Ósdinak, maradinak vélték, hogy nem használt sztetoszkópot. Ő még a Hippokratész által meghonosított hallgatózásos betegvizsgálati módszert alkalmazta. Sokan éppen így emlékeznek rá; ahogyan a csecsemőt fél kézzel felnyalábolta, a füléhez tartotta, mint valami telefonkagylót. Csak a saját fülére hagyatkozott, mégsem kellett csalódnia benne soha. A fiatal mamák csak néztek és aggódva figyelték gyermeküket, de mégis tudták, hogy biztos kezekben van csemetéjük. Komolyan, figyelemmel kísérte minden kisgyermek fejlődését. Az újszülöttekről füzetet kellett vezetni a szülőknek. Benne a szoptatás, mérlegelés eredményei. Az oltásokat, betegségeket, a beadott gyógyszereket az édesanyáknak mindig pontosan fel kellett írniuk. Rájuk is szakított időt, nemcsak a picikre. Minden problémával hozzá lehetett fordulni. Volt olyan család, ahol négy generációt kezelt egyszerre: dédnagymamát, nagymamát, anyát és lányát. Igazi háziorvos volt. 63 Igen, ennyivel kellett beérnie, de ő ezért sohasem panaszkodott. A dolgát végezte becsülettel, lelkiismerettel. Magánrendelőjét 1950-ig megtarthatta. Az SZTK rendelője azonban életveszélyessé vált. Ekkor a körzeti rendelőt ide akarták áthelyezni. Már addigra a családi ház egy részét is kisajátították és egy idegen családot helyeztek el ott. Annak ellenére, hogy a nem túl nagy házban a Sziklay család négy gyermek és négy felnőtt tagja tartózkodott. Sőt nem sokkal később, 1952. szeptember 3-án megszületett a legkisebb fiú, Ákos. Sziklayné ésszerű megoldást kínált fel az SZTK-nak. Kérte, hogy a házukba költöztetett család kapja meg a Széchenyi út 9. szám alatti lakást, ahol a magánrendelő volt. Az SZTK-rendelőt pedig a dr. Nagy János út 10. szám alatti otthonukba „fogadták be" 1965-ig. Innentől kezdve a körzetbe tartozóknak a Kisfaludy utca, Bem tábornok tér, Szmrecsányi tér, Foglár utca, Széchenyi út, Eszterházy tér, Tarkányi utca, Klapka utca, Mártírok tere, Sóház utca, Erdődy tér, Bacsó Béla utca, Szépasszonyvölgy utca lakóinak nem kellett messzire menniük, ha orvosra volt szükségük. 64 De jöttek hozzá, és hívták is körzeten kívüliek és vidékiek is. Sohasem mondott nemet, tudták, a szegényektől nem fogad el hálapénzt. Szinte mindenhová gyalogszerrel járt. Ahová nem tudott, mert túl messze volt, oda konflissal érkezett. Az Angolkisasszonyok előtt várakoztak a konflisok, úgy 7-8 fogat. A konkurens taxisok a Líceum északi oldalán parkoltak, szintén 7-8 autó. 61 Emlékkönyv. Az egri Megyei Kórház fennállásának 10. évfordulójára. Szerkesztette: dr. Ringelhann Béla. Eger, 1960. 36. o. (A Heves Megyei Tanács Kórházának közleményei) 62 Pataky Dezső: A szivaros Hippokratész. Heves Megyei Hírlap. 1994. január 8-9. 63 Kovácsné Löffler Katalin visszaemlékezése valamikori háziorvosukról. 64 Családi irat. Az Országos Társadalombiztosító Intézet emlékeztető irata. Bp., 1949. szeptember 23. 232