Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)
B. Papp Györgyi: Az első egri gyermekszakorvos
9. kép. A Sziklay család Sziklay doktor - amíg volt - a konflist választotta. Hátul ült, szivarozott és kedvesen integetett minden köszönő embernek. Állandó konflisa volt, a Nagy úré, aki egy idő után már kénytelen volt áttérni a taxira. Ebbe az egy taxiba beleült, de senki máséba. Amíg kisvárosi miliő jellemezte Egert - ami kb. 1955-ig tartott -, az emberek egy kicsit az utcán is éltek. Szerettek sétálgatni a város központjában, minden különösebb cél nélkül. Ennek a klubszerű belvárosi életnek volt néhány jellegzetes figurája. Sziklay doktor is közéjük tartozott, neki mindenki szívesen köszöngetett, s megtisztelve érezték magukat, amikor ő fogadta, s viszonozta azokat. Mivel mindig beteghez sietett, vagy éppen attól jött, ő szinte csak „gyógyító reptében" jelent meg ebben a közegben. S ha feltűnt az utca végén, összesúgtak a járókelők „jön Sziklay, jön az öreg". 65 Fáradhatatlanul rótta az utcákat, igyekezett minél előbb megjelenni a hívó szóra. Felesége, Éva asszony is rengeteget dolgozott, őt is munkában látták mindig. Példás családi életet éltek. Tökéletes társ volt ő, aki megteremtette az otthon melegét, aki teljesen alárendelte magát férje hivatásának. Csak ilyen társ mellett lehetett olyan intenzitással dolgozni, ahogyan azt a doktor úr tette. Szabadságon nem volt. A család egyszer készült együtt nyaralni. Előreküldte feleségét, 5 gyermekét, hogy majd ő is utánuk megy, betegeitől mégsem tudott szabadulni. Soha többet nem próbáltak meg közösen elmenni üdülni. Éva nénit is sokan ismerték, mert mindig ő nyitott ablakot a kopogtatóknak, akik késő éjjel, kora hajnalban, vagy bármikor hívták, segítségért jöttek. (9. kép) Soha nem hangzott el, hogy várhattak volna reggelig. Dr. Sziklay állandóan útra kész volt. Gyorsan felkapta magára ruháját, fogta botját, kalapját és a szivarját, és máris indult. Sokszor félrecsúszott a nyakkendő, 65 Denkei Gergely református lelkész visszaemlékezése. 233