Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Baráz Csaba–Mihály Péter: A Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kaptárkő topográfia újabb eredményei és a fülkék rendeltetésének vizsgálata

I/10/A-B-C Az egyfülkés kő csak elszigetelt helyzetben teszi értelmetlenné a méhészeti, esetleg a temetkezési rendeltetést. Ahol az egyfülkés kaptárkövek többfülkés kövek környezetében találhatók, ez a helyzet értelmezési gondot nem okoz (pl.: Szomolya - Vén-hegy I. szikla, Cserépváralja - Szőlő-tető stb.). Néhány esetben elképzelhető, hogy az egyfülkés állapot a többi fülkét eltüntető későbbi kőbányászat vagy más sziklafaragási tevékenység nyomán jött létre, amelynek látható nyomai is vannak (Bia - Öreg-hegy, Noszvaj - Pocem, Egerszalók - Öreg-hegy).

60 1/11/A-B-C A három megye fülkéinek ismeretében köztük lényeges különbséget nem találunk. Saád A. a Heves megyei fülkéket kisebbeknek és sekélyebb mélységűnek tartotta a borsodiakkal szemben. Bár a megyehatár nem tekinthető választóvonalnak, némi igazság a mélység viszonyításában valóban kimutatható. (11. kép; 13. kép; 16. kép.) A különbség azonban csak a cserépváraljai fülkékkel való összehasonlításkor látszik, ezek nélkül nem szembetűnő. A szomolyai fülkecentrumban számos „hevesi" típus is van. Ilyen alapon egy megyén vagy lelőhelyen belül is tehetnénk észrevételeket a szélsőséges méretek között. Halász Árpád a Pest megyei fülkéket korban régebbinek tartotta a bükkaljaiaknái, de véleményét semmivel sem igazolta. Feltevése a nyugatról kelet felé történő elterjedést valószínűsíti, míg mások az ellenkezőjét vélik. A bulgáriai példa nyomán a készítő etnikum déli kapcsolataira is gondolhatunk. II/I/A-B-C A fülkefaragáshoz kiválasztott természetes szikla lehetett érdekes alakú (kúp forma), de jellegtelen kőzetpad is. A bükkaljai tufakúpokat egyesek mesterséges faragásúnak gondolták és erre alapozták nézetüket a kultikus rendeltetésről. Többen a kúpformából magyarázták a kaptárkő elnevezést, holott a hagyományok a fülkék alapján kötik a méhészetet a kövekhez. (Egyébként is a kúp a kashoz hasonlít, ezért a „kaskő" elnevezés lenne a logikus.) A kaptárkő formája egyik rendeltetés tekintetében sem lehetett mérvadó. De míg a forma a méhészetnél érdektelennek tűnik, a kultikus feltételezéseknél komolyabb vizsgálatot igényel. (14.; 15. kép.) H/2/A-B-C A három megye kaptárkövei a különböző kőzetanyag ellenére, a fülkék hasonlósága alapján azonos rendeltetésűnek tekinthetők. A régi és új megyehatárok nem olyan választóvonalak, amelyek a fülkékhez kötődő tevékenységet akár kor, akár etnikum (készítők) vonatkozásában elkülönítenék. A kaptárkövek túlnyomó többsége a hegyvidékek peremein helyezkednek el, tehát a központi, magas részek szikláiban nem találunk fülkéket. A Bükkalja kőkultúrája a kémiai összetétel alapján riolitos, dácitos és andezites kőzetekhez kötődik, melyek laza ártufa, közepesen összehegedt tufa és kemény ignimbrit képében bukkan a felszínre. A kevésfülkés sziklapadok a lávaszerű kifejlődést mutató, de vulkáni törmelékszórás által létrehozott ignimbritből vannak (Noszvaj-Pipis-hegy, Eger-Csobánka-tető, Szomolya-Ispánberki-tető és Gyürhegy, Cserépváralja-Vén-hegy, Nyúlvölgy-oldal stb.) A legszebb kúp alakú kaptárkövek a miocén kori szárazföldi térszínről a tengerbe hordódott és ott összevegyült tufából - az „alsó" és „középső riolittufa" áthalmozódásából keletkezett kőzetösszletből preparálódtak ki.

61 A Visegrádi-hegység peremén három lelőhely andezittufa, a Pilisben és a Budai-hegységben kettő dolomit, egy homokkő anyagú. Az itt kialakult kőkultúra centruma a Budai-hegység D-i peremétől lefelé a Tétényi-platón ta60 MIHÁLY Péter 1990. 50-63. Kézirat. 61 BORSOS Balázs 1991. 136-137. A kaptárkövekkel foglalkozó geológiai-geomorfológiai szakirodalom összefoglalása. 97