Agria 31.-32. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1995-1996)

Baráz Csaba–Mihály Péter: A Heves és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kaptárkő topográfia újabb eredményei és a fülkék rendeltetésének vizsgálata

lálható, melynek anyaga a jól faragható szarmata mészkő. Itt sűrűsödnek a kaptárkő lelőhelyek is. II/3/A-B-C A kaptárkövek völgyoldalban, völgyek közti orron esetleg hegytető peremén állnak. A sziklák ma többnyire erdős környezetben vannak vagy fátlan növénytársulásokkal, gyepekkel borított térszínből (néhány mesterségesen művelt területen) emelkednek ki. Közvetlen környezetükben ma nagyobb részt akácosok uralkodnak, kiszorítva az eredeti növényzetet (rom ökoszisztéma). Mivel az alföldi jellegű talaj és klíma öbölszerűen nyúlik be az Észak-Magyarországi-középhegység délre nyíló völgyeibe, a tatárjuharos lösztölgyes (Aceri tatarici - Quercetum) zónája is felhúzódik a hegyvidék déli oldalaira 200-250 m tengerszintfeletti magasságig, ahol a pannóniai cseres-tölgyes (Quercetum petraea - cerris) zárt erdeje váltja fel. A Bükkalja meleg, sekély talajú dombhátjain a tölgyesnek alacsonyabb, cserjeszerű társulásait, a bokorerdők mozaikszerű állományait, a sziklás hátakon sziklagyepeket, ahol pedig az „ősgyepszigetek" záródnak, a lejtősztyeppréteket találjuk. A vegetációrekonstrukciók nyomán az ősi növénytakaróról elmondhatjuk, hogy az I. évezred fordulója körül, a kaptárkövek környezetében az Alföld erdős-ligetes sztyeppéjének részben már szubmediterrán jellegű tatárjuharos-molyhostölgyes-cserestölgyerdeje volt megtalálható löszpuszta foltokkal, illetve törpemandulás cserjésekkel.

62 II/4/A-B-C Főleg nagyobb sziklavonulatot képező kaptárkövekbe vágtak helyiségeket, melyek bárminemű kapcsolata, egyidejűsége a fülkékkel nehezen állapítható meg (a faragási technológia összehasonlítása erre nem ad választ). A helyi lakosok néhány sziklahelyiség újkori eredetét (18-19. sz.) igazolni tudták, de sokhoz csak annyit fűztek, hogy a török időkben készült. Az újkori szőlőkunyhókat, bújókat, pásztorszállásokat egyterűségük ellenére sem lehet régebbinek venni. A pomázi Holdvilág-árok, a demjéni Remete-völgy kőbe faragott helyiségei viszont archaikusak és ilyennek tekinthetők azok a természetes hasadékok, barlangok, melyeket mesterségesen részben átalakítottak. Ha fennáll a fülkékkel való egyidejűségük, akkor időszakos szállásként, menedékként használhatták, a tágasabbak remete lakhelyek is lehettek. Ezt igazolják Róják falu (Bulgária) határában a barátlakások és kaptárfülkék együttes előfordulásai, melyek nyomán Mihály P. a méhészeti feltevés keretében arra következtetett, hogy a fülkékben a remeték tartottak méheket. Érdekes néhány sziklahelyiség kürtös megoldása: Pomáz-Holdvilág-árok, Nagyszikla kürtös barlangja, Pomáz-Kő-hegy barlangja, Róják 3. sz. barátlakása és a bükkalji Sály-Lator út Léleklyuk-barlangja. A kürtőnyílás alsó felületén két helyen találtak rovásjeleket, amelyek megfejtése nem járt sikerrel. A kürtő és a rovásjelek nyomán a holdvilág-ároki sziklahelyiséghez és a Léleklyuk-barlanghoz kultikus nézetek fűződtek.

63 62 GYÖRFFY György-ZÓLYOMI Bálint 1994. 20-23. 63 A bükkaljai kaptárkőlelőhelyek keleti peremén található Léleklyuk-barlang alaprajza, formája és nagyméretű függőleges aknája „kizár minden köznapi használatot" - vélte BARTALOS Gyula HAMPEL Józsefhez írt 1891. január 26-i levelében.; BARTALOS Gyula 1906. 17. SZENDREI János az Országos Régészeti és Embertani Társulat titkára a pincét „pogány kultuszra vezette vissza és felszólítá Kandrát, hogy írná le a vidéki mytra-kultusz ezen szentélyét."; KOLACSOVSZKY Lajos 1934. 221-222.; 1946. 45-46. A pince belső falain található vakablakok alapján ősi temetkezőhelynek tekintette azt.; MESTERHÁZY Károly 1994. 203. Zoroasztriánus (párszi) temetkezési szokásokra vezette vissza a sályi és a pomázi Holdvilág-árok kürtös sziklahelyiségeit.; MIHÁLY Péter 1990. 56-63. Kézirat. 98