Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Koczkáné Király Júlia: Gárdonyi Géza Az én falum című novelláskötete

milyen módon lehet aktív részese! Gárdonyi humorával ezt a hiányosságot elkendőzi. Ahogy végül is kötélnek áll az öreg, minden a javára dől. Az, hogy tudatlanságában hagyja magát meggyőzni, s főleg az, hogy tisztelet az, ami miatt beadja a derekát. Hogy a tanító úr kedvéért teszi, s hogy „...bement és felöltözött az ünnepi ruhájába. Az ő lelke úgy diktálta ezt: Ha lefestik a ruháját, ha nem, mégis csak ünnep az az óra, amelyben megörökítik." A kötetben több ízben felbukkan a tudatlanság, de Gárdonyi minden esetben úgy tolmácsolja az eseményeket, hogy nem érezzük a paraszt hibájának azt. Legtöbbször - az előzőekhez hasonlóan - humorral, iróniával üti el, de előfordul az is, hogy ezt a hiányosságot szánalomra méltóvá teszi. Például az Este című novellában, ahol Burucz Andrást kérdezi felesége hogylétéről. „- Miért nem viszi el az orvoshoz? - Voltam én már ott is mester uram. De csak magam. Mert azt gondoltam, hogy ha ketten megyünk, hát a doktor kettőről vesz pénzt. Mondok baj van. Aszongya, öltse ki kend a nyelvit. Kioltom a nyelvem. Megnézi. Aztán leül, és sebtiben firkálja a recefet. Doktor úr, mondok, még el se mondtam a bajt, mivel hogy a feleségem küldött. Hát csak rám ripakodik, hogy azt mondja: fogja be kend a száját, jobban tudom én mi a baja, mint a felesége, - fizet egy forintot... Hát aztán lássa mester uram, ez csak elég drága volt, mégse használt."

28 Gárdonyi parasztjainak legfontosabb jellemzői közé tartozik az egyszerűség, a puritánság. Ez jellemzi beszédüket. A beszélgetések témáit mindig a mindennapi életből meríti. Ahogy Gárdonyi egy ízben le is írja: „Persze csak afféle paraszti beszélgetés a mienk. Az időjárás, a termés, az útonállás, az adó, a hidak, a Soósék új papja, a mi kövér papunk, a képviselőválasztás és más miegyéb."

29 Ez persze nemcsak azokra a beszélgetésekre vonatkozik, amikor több jó ismerős összegyűlik egy-egy alkalomra. Ilyen egyszerű a tárgya a házastársak közötti beszélgetéseknek is. Amikor a Tanács-kérés című elbeszélésben Istenes Imre beszélget a feleségével, akkor is a hízóról és a fiúkról folyik a szó. Vagy egy másik alkalommal. Szabó Máté halálán van. Lezuhant egy háztetőről, ahol dolgozott. Nagyon várja a fiát, többször is mondja: „Csak már a Pesta jönne!"

30 Annyiszor elmondja, hogy valami nagyon fontos dologra gondolunk. Valami nagy titok lappang itt, azt akarja a fiával még a halála előtt megosztani. S íme, amikor a fiú megérkezik, a következő beszéd zajlik le közöttük: „- Hát így van kend, édesapám? - így, - feleli bágyadtan az öreg. Nézik egymást szótlanul. Aztán az öreg fölemeli lassan és nehezen a jobb kezét és a fiának nyújtja. - Isten áldjon meg, Pesta! - Isten áldja meg, édesapám! - feleli a fiú, az öreg kezét a magáéba véve."

31 Tartalmát nézve nem mondanak egymásnak semmit. De a semmitmondás mögött mégis olyan beszédes a csönd, amely kettejük között ül. Gárdonyi azért tudta talán ennyire élethűen visszaadni a parasztember zárkózottságát, szemérmességet, mert ezek a tulajdonságok találkoztak leginkább az ő írói stílusával. Nemcsak a téma kevés, ami amiről szó esik a parasztok között, a beszédükben is kerülik a feleslegeset. Minden mondatukat meggondolják, s ezekben a mondatokban is csak egyszerű szavakat használnak. Ha végignézzük azokat a mondatokat, melyeket Gárdonyi a parasztjai szájába adott, a legtöbbjük egyszerű vagy egyszerű bővített mondat. Ha valamilyen idegen szó 28. GÁRDONYI Géza, é. n. I. 98. 29. GÁRDONYI Géza, é. n. I. 143. 30. GÁRDONYI Géza, é. n. I. 126. 31. GÁRDONYI Géza, é. n. I. 130. 248