Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Sugár István: Az egri vár gazdasági, adminisztrációs és katonai szervezete

Valószínűnek látszik, hogy abban az időben a nehéz munkát végző kovácsoknál ez szokásban, gyakorlatban volt. Hasonlóan nélkülözhetetlen mesterembere volt a várnak a varga, aki az „officium sutoratus" keretében a várszemélyzetet látta el konvenciójuk értelmében „szükségletük szerint"-i számban saruval. Egy apró számadásbeli utalásból tudjuk, hogy a bőrök cserzése, kikészítése is - talán csak bizonyos mértékben -, mint tímármunka, a varga feladatát képezte. 1549-1550-ben 7 forintos évi bér mellett dolgozott, de kapott még mellé 50, majd pedig később, 1554-ben 100 darab báránybőrt. Szűcsöt az Egerrel szomszédos Felnémetről csak egy esetben, 1553-1554-ben fogadtak fel a személyzet számára készítendő ködmön („pellitus") kimunkálására, de csupán 50 dénár borravaló („pro bibali") volt a fizetése. Pintérből is kettő dolgozott minden esztendőben a várban. Szükség is volt belőlük kettőre, hiszen ők voltak hivatottak a boros- és ecetes hordók javítására, készítésére. De az ő feladatukat képezte a káposzta savanyítására, a halak besózására, a feldarabolt füstölt húsok tárolására szolgáló hordók karbantartása is. A vár rendszeresen szerzett is a hordókészítéshez szükséges faanyagot. De természetesen az óriási hordószükségletet nem tudta a két pintér kielégíteni, úgyannyira, hogy hordók vásárlására is rendszeresen sort kellett keríteni. Nemcsak a várnak voltak hámos lovai, de a katonai és gazdasági vezetőknek is. Ezeknek meghatározott számban való takarmányozását is a vár viselte. Az egyes tisztségek konvenciójában, illetve királyi instrukciójában pontosan meg volt határozva, hogy hány kocsis kap a vártól prebendát. Az előző táblázatos kimutatásban látható, hogy 1555-ben milyen meglehetősen nagyszámú kocsis, illetve lovász gondozta a lovakat, a kocsilovakat csakúgy, mint a hátasokat. A várnak 4 kocsilova volt, melyek mellett 4 kocsis szolgált: 2 „currifer" avagy „vector", és a hozzájuk tartozó „auriga", avagy „fellajthár". Ezek is megkapták a maguk ruházatát és a prebendát. A „currifer"-ek fizetése általában 8-8 forint, a fellajtároké pedig 4-4 forint volt. A püspöki ügyész is tartott a várban 6 lovat, de kocsisát ő fizette. Egy mosónőt mindig alkalmazott a vár, 3 forint évi bérért és ellátásért. Nem említik a számadások, hogy kit szolgált, de bizonyosnak mondható, hogy a két várnagy, a viceprovizor, s talán a királyi ellenőr részére dolgozott. De mindenképpen az urak asztali fehérneműjének (a vásárlásokból ismerjük az asztalterítőt és az asztalkendőt) mosását is végezte. A számadások több esetben a mosás céljára szolgáló szappant („szappantábla") vásárlásáról is tudósítanak. A belső vár északnyugati szögletében, a palota mellett volt a börtön, ahol a magyar rabok és a török foglyok őrzésével a börtönőr volt megbízva. Nem hiányozhatott a várszemélyzet sorából a hóhér sem, aki semmitmondó bérért szolgált, ugyanis legtöbb esetben évente csupán egy-egy gatya, esetleg inggel együtt volt járandósága, melyet többször 50-50 dénárral váltottak meg. 1553-1554-ben és 1560-ban 1 forint 50 dénár volt ruházata redempciója. 1556-ban meg nem nevezett ruházatáért 2 forint 50 dénárt kapott. 1558-1559-ben pedig egy nadrágot és egy „abba küdmön" is járt, de helyette 3 forint 90 dénárt fizettek ki neki. A 15 év alatt csupán egy esetben fizették meg mesterségét; 1560-ban két ember lefejezéséért 2 forint volt a bére. Az irodalomból ismeretes, hogy nemcsak ebben a korban, de még a XVIII. században is a hóhérok gyakorta gyógyítással is foglalkoztak. így cselekedett az egri bakó is, aki 1554-ben egy asszony lábának gyógyításáért 90 dénárt kapott a vár pénztárából. A távoli északkeleti országrészen bedézsmált bor szállításának veszélyeit elkerülendő, annak egy részét 1556-1557-ben Kassán tárolták, s ott őrzését, gondviselését, 95