Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Sugár István: Az egri vár gazdasági, adminisztrációs és katonai szervezete

1563-ban az első pék egy asszony volt, aki csakúgy megkapta az évi 12 forint fizetést, mint a férfiak, de ő egy maga által fizetett segéderőt foglalkoztatott. A főpék volt „a fehér cipók készítője", a másik pedig „a közönséges cipók pékje", aki a feleségével dolgozott. Az ő éves bérük is 12 forint volt. Úgy vélem, hogy érdemes tanulmányozni a vár két pékjének munkásságát. Minden válogatás nélkül, példaként az 1553. esztendő második félévében a két pék által sütött cipók száma így alakult: július 28 726 darab cipó, azaz 927 db/nap augusztus 31 891 darab cipó, azaz 1029 db/nap szeptember 33 017 darab cipó, azaz 1100db/nap október 28 516 darab cipó, azaz 920db/nap november 23 213 darab cipó, azaz 774 db/nap december 18 616 darab cipó, azaz 600 db/nap Ez azt jelenti, hogy a vár két pékjének a fél esztendő alatt egy nap alatt átlagban 891 darab cipót kellett megsütniök, ami bizony csak megfeszített munkával volt teljesíthető. A cipóosztó feladata közel sem volt olyan könnyű, mint azt gondolnánk, hiszen neki is része volt a búza kenyérré való feldolgozásának folyamatában. Például ő is számolt a veremből kivett búzával. Neki és famulusának kellett naponta kiosztania a vár kosztosai, valamint egyes munkások, a magyar és a török foglyok, az alamizsnában részesülők stb. között a részükre szigorúan előírt mennyiségű és minőségű kenyeret. Neki kellett kiadnia az urak asztalára a szükséges mennyiségű fehércipót. Ez utóbbit példaként szemlélteti az alábbi adatsor. 1554 májusában a provizor asztalára 3849, a viceprovizor és a kuriális urak asztalára a 3133, az ifjak (,,adolescens"-ek) 6448 darab cipó járt, mely 124, 101, illetve 208 darabot jelentett naponta. A cipóosztó fizetése általában megegyezett a kulcsáréval, s így az 40 forintot jelentett. Ruházata megváltása címén 1549-ben 5 forint 40 dénárt, 1551-ben pedig 4 forintot kapott. Munkájában segítségére volt famulusát maga fizette, de az is vele együtt megkapta a vártól a prebendát. Eger várában két szakács volt: az „első", vagy főszakács, aki a provizor, a viceprovizor és a kuriális urak számára főzött, s a másodszakács, aki a kosztosok főztét készítette el. Ezért néha „a prebendáriusok szakácsaiként említik a számadások. A vár konyhájára szükséges legkülönbözőbb élelmiszerek részben az egri majorból, az egri avagy a felsőtárkányi kertből, s nem utolsó sorban a püspöki birtokok jobbágyi szolgáltatásaiból, az egyházi dézsmákbol, valamint a vár részére biztosított rendkívüli jövedelmekből származtak. De a konyhai igények kielégítése során nem mellőzhették el a vásárlás útján beszerzett élelmiszereket sem. Az első szakács évi 12, majd később 16 forint salláriumban részesült, a másodszakácsnak azonban csak 10 forinttal kellett beérnie. De ők is megkapták ruházatukat. A várban nélkülözhetetlen munkát végzett a kovács, aki ugyancsak maga fizette segédjével dolgozott, de az is részesült prebendában. A kovácsmester évi-bére 12 forint mellett magán munkáinál is szabadon használhatta a vár faszenét a műhelyben a vasak izzítására. Ez a tény egyértelműen arra mutat, hogy a vár kovácsműhelyében kisebb-nagyobb munkákat végezhetett nemcsak hivatalosan a vár számára, de a várbelieknek is. A kovács és segédje egészen különleges, egyedi, apró, de érdekes juttatásban is részesült. A prebendára vonatkozó előírás szerint ugyan mindketten megkapták a napi 4-4 darab cipót, de früstök címén („ad jentaculum") még további l-l darab járt nekik. 94