Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Sugár István: Az egri vár gazdasági, adminisztrációs és katonai szervezete

láttuk, a királyi ellenőr instrukciója részletesen foglalkozik feladatával.

138 Ennek az a magyarázata, hogy a vár bevételeinek egyik legfontosabb tételét a dézsmában behajtott borok képezték. Munkáját egy „famulus" segítette, akinek a bérét azonban nem a vár, hanem maga a kulcsár fizette, de a prebendára jogosult volt, sőt 1558-ban ruházatának a megváltására 4 forintot is kapott. A kulcsár évi fizetése általában 40 forint volt, de ruházata mellett még 1 hordó bor is járt neki. Egy számadáskönyvi adat például arról vall, hogy 1558-ban a jövedelme megnőtt, ugyanis Felsőtárkányban és Mezőkövesden ő dézsmálta a bort, s ebből 48 köböl bor volt a fizetsége. De Szent György (április 24.) és Szent Jakab napja (július 25.) között őt illette meg a borok seprűje, ami tekintélyes mennyiséget tehetett ki. (Hogy a vár pincéjében tárolt borok seprőjének minő értéke volt, az. is tanúsítja, hogy 1555. március 17-én a vártól azt kéri Pilinyi Gábor ellenőr: mivel „ősi szokás szerint" az ellenőrt illeti meg Szent Mihály napjától (szeptember 29.) Szent György napjáig (április 24.) a borseprő, ő kapja azt meg annak ellenére, hogy az új kincstári utasítás ezt is a vár jövedelmeihez csatolja ecetkészítésre.

139 Az egri vár kulcsára munkájának jelentőségét néhány számadat szemléltetően illusztrálja. Például 1551-ben 15 620,5; 1558-ban 12 166,5; 1560-ban 36 008 köböl volt a vár összes borbevétele, melyet a valamelyes mennyiségben eladott borok kivételével a kulcsárnak kellett gondozni és vele elszámolni. 1559-ben a bedézsmált bort 1036 hordóban tárolták. A sáfár a várban tárolt búzának viselte gondját a beszállítástól annak felhasználásáig. A búzát részben a vár magtárában, részben pedig a külső várban ásott vermekben tárolták. Neki kellett gondoskodnia arról, hogy a búzát a tárolás során károsodás ne érje, őrletés előtt az ő felügyelete alatt végezték a búza rostálását, s ha a szükség úgy kívánta, annak átmosását is. A kulcsár feladatát képezte, hogy mindig elegendő menynyiségben álljon rendelkezésre őrletésre előkészített tiszta búza. Feladata súlyát kifejezően mutatja, hogy például 1558-ban 12 146,5 vékát tett ki a vár szemesbúza készlete -, s további 5513 véka volt a tavaszi gabona mennyisége. Hogy minő súlyos feladatot jelentett a pékek számára mindennap elegendő liszt biztosítása, álljon itt egy adatsor. 1558-ban március 1-től november 30-ig 1133 véka gabonát kellett megrostáltatnia és megőrletnie, hogy abból a vár két pékje 145 415 darab cipót süthessen meg. A sáfár évi salláriuma 12-13 forint volt, de egy adat szerint famulusát neki kellett fizetnie, aki úgy a vár kosztján élt, akár maga a sáfár. Az 1555 márciusi prebendáriusok listáján a famulus nem szerepel. A várban 1548-tól 1554 végéig két pék dolgozott, majd csak eggyel is beérték, de 1560-ban ismét ketten dolgoztak a kemencék mellett. A két pék közül az egyik az „első", vagy a „nagyobb", azaz a főpék, és a másik „másod", illetve a „kisebb" pék. Az urak asztalára fehér cipó készült, a közönséges kosztosok (,,praebendarius"-ok) pedig barnakenyeret kaptak. A kemény vármunkába állított török foglyok is megkapták a maguk cipóadagját. Adódott eset, amikor a tárolás során meghibásodott búzából őrölt lisztből csak a török foglyok számára sütöttek kenyeret. Máskor pedig a megromlott búzát a major állataival etették fel. A pékek évi bére általában 12-12, vagy 14-14 forint volt. A pékek egy eset kivételével mindenkor magyarok voltak - akár az egész várszemélyzet -, s csupán 1549-1550ben volt az első pék német nemzetiségű. Mindenképpen említést érdemel, hogy 1562138. MOL. E 136. III. tomus 56-65. és 185-192v. 139. MOL. E41/5. (71-72.) 93