Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Sugár István: Az egri vár gazdasági, adminisztrációs és katonai szervezete

Pilinyi (Peliny) Gábor birtokadományait királyi ellenőri tisztsége során már ismertettem. Ezek után a kifejezetten katonai és gazdasági vezető, illetve ellenőrző személyek után át kell tekintenünk a vár kiterjedt alacsonyabb beosztású és munkakörü gazdaságiadminisztratív személyzetét. Az alább sorra kerülő várszemélyzet javadalmazása több irányú volt, s azt velük kötött „conventio" alapján élvezték, illetve fizették ki részükre. Javadalmuk alapját évi összegben meghatározott fizetésük képezte, s azt bizonyos ruházattal, néhány magasabb funkciót betöltő és végző személy terményjuttatásával, s valamennyiük prebendájával egészítették ki. A fizetések igen változatos skálán mozogtak. Amíg például a sáfár és а főszakács salláriuma 14-16 forint volt, addig a másodszakács általában 10 forintot húzott. A vár kocsisainak 8-8 forint járt, a mosónő pedig csupán 3 forintot kapott. A két-két péknek és а pintérnek, valamint a kovácsnak 12-12 forint volt a bére. Az 1556-tól a biztonságos Kassán raktározott borok „curator"-ának egy-egy esztendőre 16 forintot fizettek. Szépen megfizették a provizorvárnagy írnokát, bár a kezdeti 40 forintját később 20 forintra mérsékelték. Az egri püspöki ügyész salláriuma igen változott: hol 50, hol 25, majd pedig végül 40 forint volt. Heves vármegye alispánja is Eger vára „familiá"-jához tartozott 50 forint évi fizetéssel, de amikor két alispánja is volt a vármegyének, akkor fejenként csak 20-20 forintot adott részükre a vár. 1554-től Borsod vármegye alispánja is évi 50 forintot élvezett Egerből, de 1556-ban - merőben érthetetlen okból -, 100 forintot tett ki a salláriuma. Verancsics Antal Heves és Külső-Szolnok vármegyék főispánsága mellett viselte Borsod megyéét is. A ruházat is meglehetősen változatos volt, de természetesen alkalmazkodott a javadalmazott munkaköréhez, s mindannyian hozzájutottak „a szükségletnek megfelelően" a vár vargája által készített saruhoz. Az alacsonyabb beosztású személyzet ruházata nem fehérített szürke gyapjúból készült („pannum griseum"), melyet „vestis grisea'"'-пак, vagy legtöbbször egyszerűen csak „griseum""'-nak említenek a számadások. A „dolman" legtöbbször karasiából, a drágább pedig „nerenbergi"-ből készült, de a bélésük legtöbb esetben „baraslai" volt. A kiadott „tunica", a szűr ritkább esetben báránybőrből való volt („-шЬя"), de a leggyakoribb esetben a posztóból szabottat „baraslaf-val, ritkábban pedig báránybőrrel bélelték. A kocsisok ruházata mellé ing és gatya is járt. Adódott a későbbi évek során eset, hogy már 2-2 inget és gatyát is kaptak. A hóhér fizetése évente a leggyakoribb esetben csupán egyetlen gatya volt, 50 dénár értékben, de 1556-ban már 2 forint 50 dénárt kapott, meg nem nevezett ruhamegváltás címén. Sőt 1558-1559-ben a nadrág mellett még „abba küdmüri" is járt neki. A ruházatot gyakorta pénzben megváltottan adták ki. Néhány példa a sorból. A királyi ellenőr és számvevő ruházata megváltása címén 25, illetve 15 forintot kapott. A fő- vagy első pék ruházata viszont csak 8, a másodpéké pedig csupán 4 forint 50 dénár volt. A kulcsár „famulus"-a, Írnoka 4 forintot kapott ruhamegváltásként. Az asszonyoknak is egy-egy posztóruha járta, egy-egy fejkendővel. De egy sütőasszony még kapott „fekewthew"-X. is. Megmagyarázhatatlan, hogy a várszemélyzetnek kiszolgáltatott ruhák anyagának beszerzése, elkészítése költségei nem szerepelnek egyetlen év számadásaiban sem. Ez még abban az esetben is szembetűnő, ha legtöbbször pénzben megváltva jutott hozzá a várszemélyzet. A magasabb beosztású férfiak természetbeli juttatásként bort, bárányt és búzát kaptak. 91