Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)
Sugár István: Az egri vár gazdasági, adminisztrációs és katonai szervezete
azáltal, hogy harmad- avagy éppen negyedrészét a maga, vagy más részére ellopja, és helyette a boroshordóba vizet tölt, ezért ezt az uralkodó szigorúan tiltja. Pontos limitációja legyen annak, hogy név szerint ki, mennyi bort kap naponta prebendában, beleértve azt is, hogy a provizor, a viceprovizor és a kulcsár asztalára is mennyi bor jut. E kimutatásban a kulcsárnak úgy a többlettől, mint a hiánytól tartózkodnia kell. A provizor asztalánál a vendégeket és kivált a tiszteletre méltó személyeket tisztességesen el kell látnia borral és útjukra bocsátani. Figyeljen az ellenőr arra is, hogy a marha- és a birkahúst, a szalonnát ne rendszertelenül szolgáltassák ki, ugyanis csak annak adjon belőlük, akinek az jogosan jár. Név szerinti számadást tartozik vezetni arról, hogy egy hordó bor s egy marha húsa hány napra elegendő, valamint hogy egy napra hány birka szükséges. S mindezt külön-külön számadásban fektesse le. Jól kell ismernie a búza- és a lisztforgalmat is. Készítsen kimutatást arról is, hogy egy véka lisztből hány kenyeret szoktak sütni, s hogy a vár prebendáriusai részére mennyi a liszt-, illetve a búzaszükséglet -, hogy a haszontalanul, fölöslegesen és szükségtelen módon kiadott, felhasznált mennyiség kitűnjön. A kulcsárnak tisztességes fizetése és járandósága legyen. Buzdítsa és serkentse a királyi ellenőr a kulcsárt, hogy nagy mennyiségű ecetet készítsen a bor seprűjéből, úgy hogy tavasztól minden seprűt ősz végéig erre a célra használja fel. De a kulcsár tiszta borból ne készítsen soha ecetet. A várban a tisztek, a provizor vagy a viceprovizor nem árulhat bort, mivel az kizárólag a püspökség bora részére engedhető meg. Azok, akik Egert látogatni szokták, s ott megfordulnak és a szükség rákényszeríti őket, hogy húsért, szénáért, zabért, valamint borért a provizorhoz fordulnak és szükségükben élelmet kérnek tőle, az ellenőr arra buzdítsa a provizort, hogy az illetőt a kiszolgáltatott szükségletekért dolgozni kényszerítse. így például hordók elhelyezésénél vagy állatok takarmányozásánál, hizlalásánál foglalkoztassa őket, s így ezeknek az embereknek nyújtott élelmiszernek avagy takarmánynak ténylegesen hasznát lássa a vár. A hús kimérése a várban mindig tilalmas, részben azért, hogy biztosabb számadása legyen, részben pedig azért, hogy a várbeliek ellátásánál bizonyosan sohase hiányozzék a hús. A fizetések a várban mindig méltányosak legyenek, hogy a legkisebb szolgák se panaszolkodhassanak miatta. De figyeljen arra, hogy úgy a provizor, mint a várnagy és mások ne csak méltányos fizetést kapjanak, de a magasabb fizetés felvételétől is mindenképpen tartózkodjanak. Négy „capellanus", akiket „praelatus"-oknak is neveznek, régi szokás szerint prebendát vagy asztalt és fizetést kapnak. (Lapszéli megjegyzés: succentor, subcustos, „magister scolae" és a „campanator". 111 ) A vár szükségére 2 kocsi szolgál 8 lóval, 2 kocsissal és 2 ifjúval avagy gyermekkel. Buzdítani kell a provizort, hogy a jobbágyokat tűrhetetlen módon ne terhelje, és emlékeztesse őt arra, hogy azok is emberek és keresztények.(!) A lovaknak ne mindig csak zabot adjanak, de korpát és egyebet is. A búza hitványát pedig a major állataival etessék fel. 111. Succentor: a székesegyház kántorának a helyettese. A káptalani iskolában a kántor énekoktató tevékenységét helyettesítette. (MEZEY László 1979. 175., 186.) Campanator: harangozó. - Magister scolae: tanító, azaz iskolamester. A várszámadások szerint a katolikusoknak a város területén is volt iskolájuk, melynek egy alkalommal való javítását is a vár fedezte. 86
