Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)
Sugár István: Az egri vár gazdasági, adminisztrációs és katonai szervezete
talált (dézsmabevételeket), sőt azokat is vegye figyelembe, melyeket meghatározott időben bevételezni remélhet. Kérje magához a dézsmaszerződéseket, hogy megismerje az előző évek eredményeit s nem utolsó sorban restanciáit és a vonatkozó határidőket. Össze kell írnia név szerint a vár famíliáját, s azt, hogy kinek ad a vár ellátást (prebendát). Tartozik megismerni a provizor embereit, és megszemlélni a püspökség falvait, részbirtokait. Hívja össze a bírókat és esküdteket, polgárokat és lakosokat, s kivált az öregektől tudja meg a szokott eskü terhe alatt a jobbágyok számát, akiket azután név szerint össze is kell írnia, annak a feltüntetésével, ki hány telket lakik, vajon van-e új épület a településen, avagy netalán a falu teljesen déserta. Össze kell írnia a jobbágyoktól eredő különböző bevételeket, a munerát, melyeket „régi szokás szerint" teljesíteni szoktak a földek, a déserta telkek és a kaszálók után. Össze kell írnia a püspök pusztáit is, haszonvételeikkel együtt, valamint a vámokat, malmokat, a halászatokat és minden egyéb püspöki bevételeket és haszonvételeket. Ha azonban a királyi ellenőr a törökök portyázásának veszélye miatt nem tudna eljutni valahová, úgy kötelezze a provizor a bírókat és a tehetősebb jobbágyokat, hogy eskü terhe alatt küldjék meg részére a fenti adatokat. De a fenti adatokat nem csupán össze kell írnia, de azt a provizor aláírásával és pecsétjével is el kell látnia, s egy példányt Pozsonyba kell küldenie a Magyar Kamara részére. Egy másolatot az ellenőr magánál, egy továbbit pedig a provizornál kell megőriznie, hogy adandó szükség esetében azt használni lehessen. A királyi ellenőr köteles késedelem nélkül jelenteni a Magyar Kamarának, hogy egyes felmerült ügyekben milyen orvoslást lát szükségesnek. Megtiltja az uralkodó a vár provizorának, hogy az ellenőr tudta nélkül bárminő szerződést kössön vagy azt megerősítse, s mindenben alkalmazkodnia köteles a királyi ellenőr utasításaihoz, semmit sem tehet annak ellenére. Amennyiben az ellenőr valamit biztosan kíván megtudni, megismerni, úgy forduljon a királyhoz vagy pedig a Magyar Kamarához. A püspökség nem gyümölcsöző javait az uralkodó avagy a Kamara akarata ellenére ne engedje át bevételre és haszonra az officiálisoknak. Az uralkodó mindennemű jószágát avagy bevételét mely kétségtelenül a püspökséghez tartozik, közösben kell tartani és nem szabad másnak átengedni, azokat a provizor tartsa meg királyi utasításra a lovasok és a gyalogosok számára. A vár famíliáját a fölöslegesekkel csökkenteni kell az uralkodó kívánságára, hogy a szabók, a borbélyok, és más hasonló mesteremberek, akiket a katonaság közé sorolni nem lehet, ne húzzanak a vártól fizetést vagy ne fogyasszák az élelmet. Állapítsa meg az ellenőr a vár minden tisztjének a konvencióját, kezdve a provizortól a számtartón, az Írnokon, a sáfáron, a szakácson, a majoroson, az ügyészen át az alispánig, akiknek fizetése a Kancellária egyetértése és a király tudta nélkül ne másként legyen, miként annak a régieknél híre van. (A püspök a margón megjegyezte, hogy az officiálisokat nem a mustra alkalmával fizetik, hanem csak azokat, akik a várban teljesítenek szolgálatot. Az officiálisok a jobbágyoknál maradjanak, őket a provizor, vagy várnagytársa máskor részesítse segélyben.) Mivel azonban „most már más idő járja", más fizetésekkel kell számolni, s az egyes embereket érdemük szerint („pro merito") kell fizetni. Mivel Eger vára költségeiről nem másünnét lehet gondoskodni, mint bevételeiből; a királyi ellenőr tanácskozni tartozik a provizorral és őt buzdítsa, hogy a szükséges összegeket a bevételből pótolhassák. Elsősorban a vár szomszédságából szokták azt megszerezni, ezért azokat megbízható emberei révén gyakorta megszemlélni és felügyelni tartozik. 84
