Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából

Paládi-Kovács Attila MONOGRÁFIA A PALÓCOKRÓL ÉS A NÉPCSOPORTOK KUTATÁSA (Zárszó) Ez a mai tanácskozás alkalmat nyújtott a Palócok címen megjelent négy kötet értékelésére, a sikeres vállalkozás ünneplésére és a tanulságok elemzésére. Szakunk organikus fejlődése megkívánná, hogy egyetlen jelentős tudományos teljesítmény se maradjon visszhang nélkül, hogy az új könyvekről mielőbb megjelenjenek a recenziók, ne maradjanak el a kritikák, s legalább szakmán belül folyamatos legyen az önreflexió. Sok oka van annak, nemcsak folyóirataink késedelmes megjelenése, hogy fontos könyvek, érdemes teljesítmények szinte észrevétlen maradnak, s a szerző abban sem lehet biztos, olvasták-e művét azok, akiknek véleményét, elismerését vagy bírálatát leginkább várná. A mai konferencia igazán felkészült, kompetens szereplői sok látószögből világítottak rá a vitatott mű jelentőségére, erényeire és hiányaira. Bevezetőjében már Gunda Béla professzor is olyan részletekbe menően vette sorba és értékelte a mű egyes fejezeteit, hogy úgy tűnt, elveszi a többi előadó kenyerét. A nap folyamán élvezettel követhettük a nagyobb témacsoportokról elhangzó referátumokat, amelyek egytől egyig új meglátásokat, szempontokat felvetve oszlatták el délelőtti aggodalmunkat. Végül is a tanácskozás olyan tartalmasra sikerült, hogy az elhangzottak összegzését meg sem kísérelhetem, mert az eleve reménytelen vállalkozás lenne. Ezért beérem azzal, hogy néhány fontosabbnak vélt kérdéskört ragadok ki, s húzok alá a nagyobb nyomaték kedvéért: 1) A négykötetes mű és a vállalkozás egyéb hozadékainak (pl. archívum) jelentősége. 2) A népcsoportkutatás és a regionális kultúra kutatásának időszerűsége. 3) A „lezárás" és továbblépés lehetőségei, az új kutatónemzedékre váró feladatok. 1. A Palócok с mű és a kutató vállalkozás jelentősége A magyar néprajztudomány történetét a torzók sorozata kísérte végig. Hosszan lehetne sorolni az elkezdett, de hosszan elhúzódó vagy soha be nem fejezett, jobb esetben már el is felejtett vállalkozásokat. Ez a nagy kollektív vállalkozás azon kivételek közé tartozik, amelyik sikeresen befejeződött, hála Bakó Ferenc kitartásának, s az őt támogató szerzők konstruktív hozzáállásának. A Palócok négy kötetével megszületett legjelentősebb népcsoport-monográfiánk és archívumunk. Csupán Orbán Balázs és Bálint Sándor enciklopédikus, monumentális vállalkozásai mérhetők hozzá jelentőség dolgában. A palócokról, székelyekről és a „szögedi nemzetről" született nagy művek hasonlóságait és eltéréseit nem szükséges taglalni, mindenki előtt ismert dolgok. A Palócok négy kötete a nemzetközi irodalomban is szinte páratlan monográfia. A legtöbb európai nemzet büszkén vállalna ilyen művet saját népcsoportjairól. Analógiákat éppen említhetnénk, pl. a lengyelek tízkötetes Tátra-monográfiáját, de ezekkel több eltérést, mint hasonlatosságot állapíthatnánk meg. Fontosnak tartom, hogy a mű tematikus fejezetei biztos támpontot nyújtanak az „összmagyar", illetve a kárpát-medencei áttekintések és szintézisek számára. Hasonló regionális áttekintések nélkül a nemzeti kultúráról készült metszetek és a tágabb európai környezetet felölelő összehasonlító tanulmányok igen gyenge lábakon állanak. 38