Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából

Nóvák László vagy Kapros Márta képe a parasztokról. Úgy érzem, e kötetekben nem egymás ellen beszélnek a különbségek, inkább kiegészítik egymást. Köztudott, hogy egyetlen közös vállalkozás sem felel meg mindenben az előre eltervezett rendszernek. Bizonyos témakörök feldolgozói hiányoznak a kötetekből (és ezért maguk az egyes fejezetek is). Amikor ennek konkrét okairól érdeklődtem, a vállalkozás fő szervezője, Bakó Ferenc szíves levelében tájékoztatott ilyen összefüggésekről. E levélből idézek (a szükséges kihagyásokkal). A folklór részt illetőleg a mostani 4. kötetet a szerkesztők monográfiának szánták, ám a végén nem érték el a kívánt teljességet. Bizonyos témákat már eleve hangsúlyosabbnak tartottak, és olyanokat állítottak előtérbe, amelyek jobban hozzájárulhattak a palóc művelődési terület körülhatárolásához. A kötetekben résztvevők jelentkezési alapon kapcsolódtak be, zömmel az északi megyék muzeológusai, akik már meglevő témáikat kívánták itt is folytatni. (Ennek az lett az eredménye, hogy egy-egy fejezet igen megalapozott az összevetésben, megnyugtató távlatok rajzolódnak ki, még akkor is, ha a közvetlenül palóc témák a fontosak, és az ilyen dolgozatok szándékuk szerint nem is utalnak a teljes magyar párhuzamanyagra.) Ami közvetlenül a folkloristákat illeti, itt a szerkesztők elsősorban a Néprajzi Kutató Csoport munkatársaira számítottak, ám a gyűjtés és az egyes fejezetek megírása idején ők a Magyar Néprajzi Lexikon elkészítésével voltak elfoglalva. Minthogy a monográfiához szükséges gyűjtés 1969-1980 között folyt, és minden fejezetben új, eredeti gyűjtésen alapuló eredményeket vártak, a szóba jöhető magyar folkloristák közül többen távol maradtak a munkától. A szerkesztők maguk tudják a legjobban, miért is hiányzik végül is a népi vallásosság szöveganyaga (Erdélyi Zsuzsanna szakterülete) vagy a mese (Dobos Ilona gyűjtései ellenére is). Egyébként nemcsak a folklór szempontjából igazán fontos területek (pl. a népművészet) maradtak így ki, hanem az anyagi kultúra köréből is vannak fontos fejezetek a hiánylistán (szőlészet, kézművesség). (Némi vigasztalást jelent, hogy a most megindult megyénkénti népművészeti sorozat majd csak kiterjed palóc megyékre is, a népköltészet pedig helyet kapott (meg talán még kap is) más kiadványsorozatokban. Köztudott, milyen kevés ma a pénz és ennek megfelelően a kiadási lehetőség. Azután e négy kötet megjelenése önmagában is csoda számba megy. Talán mégsem lenne hiábavaló, hogy még egy ötödik, pótkötetre gondoljunk. Jelen formájában három nagy tömbre tagolódik a monográfia. Az első két nyomdai kötet a palócok bemutatását adja, erőteljes történeti és társadalmi szempontok szerint. E megoldást magam igen jónak tartom, mivel itt helyére kerül a szokásvilág sok fontos eleme. Innen a legszembeötlőbb hiány a palóc vallásosság be nem mutatása. A kivándorlás és az utóbbi évszázad belső migrációja az indusztrializálódás is több bemutatást érdemelt volna. A második egység (a III. kötet) a földművelést, állattartást, erdőgazdálkodást, táplálkozást, viseletet, építkezést olyan méretű (egyenként mondjuk 100-100 nyomtatott lapnyi) terjedelemben mutatta be, amely elégségesnek tűnik a gondos, mégis általánosító áttekintés számára. Noha nem vagyok a témák szakértője, úgy vélem, még a rövidebb fejezetekben sem volt döntő a szűkszavúságra törekedés. Olykor hiányaik egy-egy részfejezet folklór vonásainak bemutatása (például a népművészethez sorolható részekből stílus, ízlés, variálódás stb.). És hiányoznak fontos fejezetek is (például a kerámia). Fontos témakörökkel kapcsolatban (táplálkozás, bútor) viszont történik utalás a folklór tényezőkre is. Köztudott, hogy a magyar és a nemzetközi folklorisztikai kézikönyvekben igen ritkán történt meg gondosan az egyes fejezetek terjedelmi arányainak vagy akár sorrendjének a megtervezése. A tipikusan folklór jellegű IV. kötet mintegy felét a rítusok teszik ki. Kapros Márta monográfiája (1986) után is önálló értékű áttekintés szól a születés szokásköréről. Bakó Ferenc lakodalmi monográfiája (1987, amelyre azonban nem utal a bibliográfia!) ismeretében a IV. kötet áttekintése azonosnak nevezhető. 33