Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából

Amit a monográfia vitáján említettem, bizonyos történeti és összehasonlító források figyelembe nem vétele itt kevésbé szembeszökő, ám természetesen jobb lett volna. Sajnos a harmadik hasonló témakör: Nóvák László rövid áttekintése a halálról és temetkezésről csak vázlat, legalább ötször ekkora, részletező fejezetre lett volna itt szükség. Gulyás Éva és Szabó László a jeles napokról méltó terjedelemben ad képet. Monografikus áttekintés Kriston Vizi Józsefé a gyermekjátékokról. Noha maga a szerző „Fejezetek a palóc néphitből" címmel illeti összeállítását, Barna Gábor tanulmánya szintén jó áttekintést ad. Azt is jó megoldásnak tartom a két legutóbb említett fejezetben, hogy a tudománytörténet és a rendszerezés gyakorlatilag országos kitekintésű. Ez sokkal jobb, mintha valami „speciális palóc" rendszerezéssel kísérleteztek volna. Borsai Ilona áttekintése a népdalról zenei szempontú, fontos szövegkiadványokat nem is említ. Itt bizony elkelt volna egy szövegfolklorista által írott fejezet is. Még a mellékletekkel együtt sem igazán méltó terjedelem jutott a néptáncfejezetnek. Azon pedig, hogy kimaradt a mese, monda, szólás, találóskérdés, ballada és még sok más témakör is, már sajnálkoztunk. Köztudott, hogy az egész palóc monográfiavállalkozás célja a „palóc etnikai csoport" meghatározása volt. Nemcsak a IV. kötetet, hanem az egész vállalkozást összegezi zárófejezetében (IV: 821-889.) Bakó Ferenc. Ez szinte azonos terjedelmű, mint a korábbi áttekintés (Manga János: Palócföld. Budapest, 1979.), amelyből (noha a szerző folklorista volt) ugyancsak sok fontos fejezet hiányzik. Bakó szemmel láthatólag a teljes monográfia fejezeteit értékeli és megállapításaikat fejleszti tovább a maga összegezésében. A táplálkozás s az ezzel kapcsolatos szokások, a népviselet, az emberi élet szokásai és a jeles napok, a dramatikus szokások, majd a néphit, a gyermekjáték, a kötetben szereplő népdal- és néptáncfejezetek sorrendjében halad, megállapításai gyakran plasztikusabbak, határozottabbak, mint az egyes fejezetek íróié. Amikor Bakó áttekintése vége felé a „palóc centrum" és az ezt övező területek kérdéseit érinti, igazán kevés folklórjelenséget említ (dallamokról IV: 883.). Kár, hogy legalább itt nem említi, hogy a be nem mutatott folklór műfajokról milyen benyomása van a szakembernek. A palóc folklórról így továbbra sincs tüzetes áttekintésünk, ami megint egy ötödik kötetbe kívánkozna. Köztudott, milyen sok a változás még az öröknek és archaikusnak tekintett néprajzi jelenségek körében is. Az egyes fejezetek (köztük a folklórra utalók is) érintik e témakört. Mégis érdemes lett volna külön is érinteni a kötetekben végül is gazdagon bemutatott ilyen jelenségeket. Annál inkább, mivel a Néprajzi Kutató Csoport két monográfiája (Varsány 1978, Nógrádsipek 1980) éppen a „mai társadalom" illetve a „mai folklór" kérdéseit vizsgálta. Noha e tanulmánygyűjtemények sem terjednek ki mindenre, mégis célszerű lett volna, ha a négykötetes palóc monográfia önálló fejezetet szentelt volna az akkulturáció és a folklorizmus kérdésköreinek. Köztudott, hogy magyar néprajzi táji monográfiák milyen ritkán említik a nemzetiségeket. E téren a palóc monográfia sem örvendetes kivétel. Noha a történeti részben bőségesen esik szó etnogenetikai problémákról, igen sok fejezetben kerül elő a szlovákmagyar párhuzamok vagy eltérések problémaköre, azért nincs önálló fejezet a terület cigányairól, szlovák és német falvairól, zsidó és más jövevényeiről. Erről még akkor is beszélni kellett volna, ha azután maguk az egyes fejezetek csakugyan és csakis a magyarnak tekintett palócokkal foglalkoznak. Köztudott, hogy az összegyűjtött anyagnak csak töredéke jutott a négy kötetbe. A kérdőívek, válaszok, a kutatás mindenféle dokumentuma megtalálható Egerben, a „palóckutatás" adattárában. Ily módon az impozáns köteteken túl is van még felhasználható anyag a további kutatók számára, lett légyenek a kötetekben is szereplők, vagy újak. Úgyhogy igen sok fentebb említett hiányosság eltüntethető. Egyelőre azt tarthatjuk a monográfia legnagyobb érdemének, hogy további munkára sarkall. Abban ugyan 34