Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Koczkáné Király Júlia: Gárdonyi Géza Az én falum című novelláskötete

párisi házban születik, gyönyörűsége volna a szalonoknak!"

17 „Oh, mert az ilyen foltos ruhájú kis teremtésnek is éppen olyan a szíve, mint a bársonyba öltözött grófleánykáé. A gyermekarc meg a gyermekszív. Ezt a teremtő egyenlően porciózta szét az emberek között." - írja a kis Kovács Roziról.

18 Nagyon szemléletes a vályogvető cigány kislányáról, Juliskáról írt jellemzése. „Eleven kis ördög, s ugyancsak kisasszonykásan van öltözve. A Jézus tudja, melyik kastélyban szedték a ruháját, de igen tarka. Még harisnyája is van, noha az egyik piros, a másik fekete, de azért csak harisnya az!"

19 Nagyon beszédes jellemzések a gyerekek cselekedetei is. A bűntárgyalás című írás remek példa ennek alátámasztására. Egy új füzet, egy tintatartó és egy birsalma annak a galibának az okozója, amely még a jámbor Marcit is pofozkodásra készteti. A tanító Gárdonyi nagyon tapintatosan vezeti őket bűnük súlyának megértéséhez, ahhoz, hogy a másik arconütése nagy bűn, s a fiúk könnyes szemmel hagyják el az iskolát. „Az ablakon utánuk néztem. Kint a havas kocsiúton csöndesen ballagtak egymás mellett. A dombon, a keresztnél a Marci megállt. Belenyúlt könyékig a tarisznyába. Jancsi megállt, és várakozóan nézte a munkálatot. Marci előmunkálta a tarisznya aljából a nagy birsalmát, meg a bugylibicskát. Az almát kettévágta. Odanyújtotta a felét Jancsinak."

20 A gyermekekkel kapcsolatban már szó esett a negatív előjelű írói megjegyzésekről. Egy ízben a város a falu ellenében kapott elmarasztalást. A kötet egyetlen novellájában sem találunk olyan megjegyzést, amely arról szólna, hogy egy gyermek lelke tisztátalan, vagy helytelen cselekedetei rossz bensőjéből fakadnak. Természetesen tapasztalunk elítélendő gyermeki magatartást is, de ezeket Gárdonyi mind a felnőttek világából valónak tartja. Mi, felnőtt emberek vagyunk azok, akik elrontjuk a gyermekeinket rossz példánkkal. Ezt példázza Az ablak című novella. „ök ketten a túlsó soron mentek. Elöl a nagy, erős fiú egy madárkalitkát lógatva. Mögötte a gyönge testű, korán elvénült asszony, egy zsák gabonát vitt kötélen a hátán.. . Egy csuszamlós helyen a karó kiesett az asszonynak a kezéből. A fiú megfordult, s közömbösen nézte, hogyan erőlködik az anyja, hogy a karót fölvegye: Miért nem vette fel ő? Miért nem ő viszi azt a nehéz zsákot? Mert az asszony sorsa az a parasztoknál, hogy rabszolgája legyen a férfinak. Nem csak az urának rabszolgája, a fiainak is. A parasztfiú nem ismerhet gyöngédséget, mert hiszen az apja sem ismeri."

21 A felháborodott kérdésekre, mely a fiú viselkedése kapcsán fogalmazódik meg Gárdonyiban, azonnal megszületnek a válaszok is, rövid, kijelentő mondatokban. És megfogalmazódik a tanító Gárdonyi kérdése is. „Micsoda hatalommal, hogyan lehetne a tanítónak gyöngédséget oltani az emberi szívbe, ha nem a házi nevelés oltja bele?"

22 Az a tanítói gondolkodásmód a kötet több novellájában is kiütközik. Amikor a gyermekek cselekedeteinek mozgatórugóiról beszél, a sorok között, de sokszor konkrét megjegyzéseken keresztül is érezzük a pedagógus útkeresését, vívódását, vagy éppen örömét. Gárdonyi, a tanító bámulatraméltó igazságossággal és tapintattal tudja megoldani a gyerekek között fellépő konfliktusokat. Legjellemzőbb példa erre a Bűntárgyalás című írás.

23 Ez a kötet is remekül példázza azt, hogy - bár Gárdonyi összesen négy évig volt tanító -, a lelkülete tovább őrizte a tanítói gondolkodásmódot, szívének egy része 17. GÁRDONYI Géza, é. n. II. 6. 18. GÁRDONYI Géza, é. n. II. 7. 19. GÁRDONYI Géza, é. n. II. 39. 20. GÁRDONYI Géza, é. n. II. 65. 21. GÁRDONYI Géza, é. n. II. 143. 22. GÁRDONYI Géza, é. n. II. 143. 23. GÁRDONYI Géza, é. n. II. 4. 246