Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Koczkáné Király Júlia: Gárdonyi Géza Az én falum című novelláskötete

továbbra is megmaradt tanítónak. Mondatfűzése, és az a mód, ahogyan az eseményeket elénk tárja, kommentálja, erősítik meg az előbb elmondottakat. Minden egyes gyermeki cselekedet egy-egy rezdülés Gárdonyi lelkében. Kevés írónk ismeri úgy a gyermeki lelket, mint ő. Es nem csak ismeri, hanem átéli is minden pillanatukat. Bizonyítja ezt a Micó című novella is, amelyben egy tűzesetet, egy család tragédiáját a gyermek szemén keresztül lát, s egy gyermek által megélt eseményként ábrázolja. A gyerek még nem a család tragédiáját látja, hanem azét a macskáét, amelyik a tűzbe vész miközben kölykeit menti. Rendkívül jó jellemzési mód az események gyermeki szemmel történő követése. Azzal, hogy egy író azonosul egy gyermekkel, akár gyermekkori önmagával, rendkívül szemléletesen tárhatja elénk egy kisember gondolat- és érzésvilágát. Ez az a mód, amellyel a legtöbbet megtudhatunk azokról, akik szívének dobbanását Gárdonyi szívének dobbanása kísérte. Gárdonyi ezt a művét Mikszáth Kálmánnak ajánlja,

24 hálából a Figurák előszaváért. Mikszáth parasztjai mellé állította így a saját maga által ismert parasztokat, azok érzésvilágát, mindennapjait. Gárdonyi parasztjai az egyszerű, hétköznapi élet parasztjai. Világuk tiszta, őszinte. Életük nyugodt, haláluk békés. A napok a megszokás jegyében telnek, nincsenek eget rengető tragédiák, idilljüket nem zavarja a nyomor, a nincstelenség, a paraszti életre egyébként jellemző kiszolgáltatottság, nyomor, létbizonytalanság. A derű, csendes öröm az, amit érzünk, s az egyszer-egyszer megjelenő szomorúság is csak finoman ellensúlyozza az előzőeket úgy, hogy a szépség végig jelen van. Gárdonyi sajátosan vonultatja fel parasztjait. Néha csak egy-egy villanásra találkozunk velük. Egy fontos esemény, vagy egy véletlenszerű találkozás ad okot arra, hogy közelebbről szemléljük ezeket az embereket, máskor pedig főszereplőjévé, hősévé válnak egy történetnek. Vagy így, vagy úgy szinte mindenkit megismerünk a faluban. Igen fontos lakói a falunak Keviék. Több novellában is szerepel a nevük. A Márciusban például csak egy villanásra látjuk őket a földeken dolgozni. „Amott a másik földön Keviéket látom, amint vetnek. Ke vi Pálnak lepedő van a nyakába kötve, kötény az, most. Mag van benne. Egyet-egyet lép, és a kezének kerek széles lejtéseivel veti a magot a friss, fekete földbe."

25 A Festő а faluban novellában annak a derűs történetét olvashatjuk, hogyan sikerült az öreg Ke vit rávenni arra, hogy modellt álljon a festőnek. „- Hát miért nem engedi magát? - szólt kedves kérleléssel az öregasszony. - Ott a fiatalj a - felelt valamivel enyhébben az öreg -, vén lóból nem való poroszkát csinálni. - De bátyámuram, ahova öreg kell, ott nem állhat fiatal. Mit szólna kend arra, ha Szent Péter apostolt huszonöt esztendős legénynek festeném? - Nini, a pajtánk! - kiáltotta az Imre legény a festő mögött. A pajta csakugyan ott sárgállott már a festő vásznán. Még a lombos nagy diófa is ott állt. A kép az öregnek tetszett. - No, jól van - mondotta -, csináljanak belőlem akármi bolondot. A tanító úr kedvéért megteszem. Fölállott, és a szoba felé indult. - Add elő az ünneplő ruhámat -, mondta a feleségének."

26 Ez példa arra, hogy Gárdonyi milyen megértéssel fogadta a paraszti tudatlanságot. Parasztembernek fogalma sincs róla, mi az a festmény, főleg pedig azt nem tudja, hogyan készül. Az meg végképp érthetetlen számára, hogy ő ennek a folyamatnak 24. GÁRDONYI Géza, é. n. II. 9. 25. GÁRDONYI Géza, é. n. I. 25. 26. GÁRDONYI Géza, é. n. I. 95. 27. GÁRDONYI Géza, é. n. I. 97. 247