Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Koczkáné Király Júlia: Gárdonyi Géza Az én falum című novelláskötete

Az iskolában a falu valamennyi aprósága megfordul a szegénytől a tehetősebbik. Gárdonyinak mindegyikről van egy-egy apróbb története. Ahogyan ezeket a növendék embereket felvonultatja előttünk, joggal gondoljuk, hogy talán a falu legfontosabb lakóival van dolgunk. Kik hát ezek a gyerekek? A Március című novellában felvonul az egész diáksereg. Az a közös bennük, hogy valamennyien mezítláb vannak. A szegénység a gyermeknek nem szégyen, hanem inkább dicsőség. „Ma délután valamennyi gyerek mind mezítláb jött az iskolába. Az arcukon valami ünnepélyes derültség. Csak az uraság fia, a szöszkefejű Dezső, az volt csak egymaga szomorú. Szelíd irigységgel nézte a meztelen lábakat. Szegény Dezső, neki nem szabad mezítláb járnia sohasem."

11 Egy másik novellában, a Kék paradicsom, liliomban, így ír: „Micsoda vidámság van ezeken az üde gyermeki arcokon! Cipőjük nincs is. Kávé helyett krumpli vagy sült tök a reggelijük. De vajon boldogabbak-e ezeknél a budapesti bársonyruhás gyermekek, vagy akár a királyok, császárok gyermekei?"

12 A legjellemzőbben a Tanács-kérés című novellában fejti ki ezt a kérdést. Istenes Imréről, a legokosabb, legügyesebb tanítványról van szó. Az édesapa megjelenik az iskolában, mert a fiát már a városba szeretné adni taníttatni. Amíg a parasztember a maga körülményes módján lassan a tárgyra tér, az író képzeletében gyorsan peregnek a jövőbeni városi események képei. Ezek a képsorok igazán jellemzőek a városban tanuló parasztfiú sorsára, a leírt gondolatsorban egymást váltják a tények, a várható események Gárdonyi személyes gondolataival. A tényhez, „A magazint úgy ejti ki, hogy bagazium," szorosan kapcsolódik a felsóhajtás, „Szegény kis mártír! Mennyi tűzpróbán mégy te keresztül, míg annyira megkeményedel, hogy nem serked vér a lelkedből minden kis karcolás után!"

13 Gárdonyi ezzel az elmélkedéssel elemzi a falu és a város ellentétét. Azt a következtetést vonja le, hogy a város a legtisztább, legfinomabb lelket is megmérgezi. És itt is, mint a kötetben annyiszor rájön, hogy a falu emberét csak a falu tudja igazán emberré nevelni. S míg a sorok között a bölcs, mély igazságot olvassuk, Gárdonyi csak néhány sorban jelöli meg szerény igazságát: „Mindez szép és érdemes is rajta elmélkedni. Igaz, hogy az úri szoba is szép, de szebb a mező, a szántóföld, az erdő, az ég, a csönd, az egyszerű élet."

14 Gárdonyi szívesen elmélyed a gyermekek játékában. A gyerekek tiszta játéka nélkül nem lenne teljes a falusi idill. Minden játékot nagy tiszteletben tart, egyrészt -ahogyan írja -„... a gyerekek játékát csak rontjuk, ha beleavatkozunk... ",

15 másrészt azért kell ezeket komolyan venni, mert a gyerekek maguk is mélységesen komolyan gondolják. „A libák előtt Tabi Jóska gyerek heverész, meg a kis Varga Rozi. No, nagy feladat ez! Királyság! A király a Tabi Jóska. A királyné meg a Vas Rozi. Koronájuk is van pittypangból. A népség meg a libák."

16 Rendkívül érdekesek a gyermekek külső jellemzései. Nem csak egyszerű leírásokról van szó. Gárdonyi szívből jövő megjegyzéseit, hasonlatait áthatja a mélységes szeretet és együttérzés. „Milyen finom az arca ennek a kis parasztgyermeknek! Milyen nagy tiszta kék a szeme! Milyen finom vonalú az arcocskája! Milyen hullámos rajzú a kis piros ajka! S milyen veleszületett bájos a fejének minden mozdulata! Ha véletlenül 11. GÁRDONYI Géza, é. n. I. 5. 12. GÁRDONYI Géza, é. n. I. 27. 13. GÁRDONYI Géza, é. n. I. 157. 14. GÁRDONYI Géza, é. n. I. 157. 15. GÁRDONYI Géza, é. n. II. 32. 16. GÁRDONYI Géza, é. n. I. 22. 245