Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Koczkáné Király Júlia: Gárdonyi Géza Az én falum című novelláskötete

Németh G. Béla három variációjú műfaji, előadási vonást különít el Gárdonyi kötetében.

6 Az első variáció szerint az író az elejétől a végéig első szám egyes személybe van jelen az adott műben. Erre példa a Március

1 című novella. Önmagát jeleníti meg, saját lelkét, gondolatait, érzéseit villantja fel. A második esetben csak a jellegzetes mozzanatoknál és a fordulatoknál tűnik elő, s beszél saját személyében. Ilyenkor egyegy tárgyiasan ábrázolt, megfigyelt jelenséghez fűzi hozzá saját magyarázatát. Például amikor a babiloni rabságról beszél tanítványainak, s szomorúan fűzi hozzá ehhez a tényhez: „Jobban szerettem volna a rodostói rabságról vagy március tizenötödikéről beszélni, mert éppen évforduló van. A harmadik és leggyakoribb esetben érvényesülni hagyja feltörő belső líráját is, s érvényesíti megfigyelő, tárgyias, érvelő hajlamát is. Jó példa erre a Jégvirágok című novella részlete. „Mindig elszomorodok, mikor ezeket a Köncöléket látom. A nyáron elverte a jég a határunkat, és ezeknek nem volt egyebük, csak az a kis termésük. Öt család. Sok gyerek minden családban. Még csak a közepén vagyunk a télnek és ők már a kölcsönkenyérből is kifogytak. Nem lehet ott kölcsönözni, ahol mindenki kölcsönre szorul. De én legjobban azt a kis Köncölnét sajnálom."

8 Az én falum alakjai - Gárdonyi jellemrajzai Szabolcska Mihály írja Gárdonyi Gézáról: „A falu, a magyar paraszti élet rajzát őnála hűbben, és mégis poétikusabban nem festette még magyar költő... Ahogy ő a Póhölyékben, a Messze van odáigban, Az én falumban és a többi hasonló tárgyú munkájában a magyar parasztot olvasói elé mesteri módon odaszobrázza, ez az ő magával hozott isteni adománya. Ezek az emberek, ahogy járnak-kelnek előttünk, ahogy beszélnek józan, tiszta látással, vagy a bajok közé sodródott lélek apró furfangjával, ahogy mulatnak, ahogy búsulnak, az maga az élet. Ahogy pedig az író eggyé tud olvadni velük, ahogy bánatukban, szenvedésükben teljes velükérző, mély emberi részvételével, a férfiak becsületes gondolkodását, dacos, kemény természetét, rokonszenvével, - lányainak fejlődő szerelmét, szemérmes mivoltát, asszonyainak tiszta érzésvilágát rokonérzése fehér virágaival - vagy bukásukban elítéléseinek csalánjaival, vagy megértéseinek töviseivel, ahogy el tudja borítani: az maga a legigazibb költészet."

9 Az én falum: a falu, ahogyan Gárdonyi látta. Az alakjai, akikkel Gárdonyi nap mint nap találkozott, akiknek az életét személyesen végigkísérte, a parasztok, a falu lakói. A kötet olvasása közben szinte a falu valamennyi lakójáról megtudunk fontos, és kevésbé fontos tényeket, figyelemmel kísérhetjük mindennapjaikat, tanúi lehetünk örömünnepeiknek, tragédiáiknak, munkájuknak, pihenésüknek. Különös melegséggel beszél a gyerekekről. A tanító jó ismerőse a gyereknépnek; nemcsak ismerőse, hanem alkalomadtán tanítója is. „Becsukom a nagy könyvet és végignézek az iskolán. Erre mind megcsendesülnek. Minden gyerek szeme rajtam függ. Mennyi kék szem! Milyen tiszta, igaz, becsületes szemek! Mától kezdve mind az én gyermekem. A lelkük az én fehér papirosom, amit teleírok a tisztességtudásnak és az egymás iránt való testvéri érzésnek jeleivel. Intek nekik, hogy álljanak fel. Egyszerre fölemelkednek mindnyájan. - Imádkozzunk."

10 6. NÉMETH G. Béla, 1985. 142. 7. GÁRDONYI Géza, é. n. I. 3. 8. GÁRDONYI Géza, é. n. I. 208. 9. PÉCZELY László, 1983. 306. 10. GÁRDONYI Géza, é. n. I. 17. 244