Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Koczkáné Király Júlia: Gárdonyi Géza Az én falum című novelláskötete

Németh G. Béla így jellemzi a falusi tanító, közte Gárdonyi állapotát is. „Helyzetnek sajátos, fonák, közbülső helyzet. A parasztnak úr, az úrnak alig több, mint a falusi mesterember. Kényelme, jóléte, ideje hasonlíthatatlanul több és jobb a parasztokénál de még a papéval is csak össze nem hasonlítható. Az uraságnál ha véletlenül nincs ki a kártyaparti, utolsó helyre ültetik, a parasztok nagy illendőséggel törlik le a széket, mielőtt náluk leül. Tanító úr, mester úr ő mindig: alulról megtisztelésül, fölülről distancírozásul, s mindkét oldalról kikülönítésül. Ha azonban helyzete, még megbecsültetésében is fonákját mutatja meg - állapota örök fölmagasztosultság, szinte kegyelmi állapot teljes kárpótlás helyzetéért. Értésre, erkölcsre, emberségre tanít, s így értésben, erkölcsben emberségben gyakorolja, emeli, növeli magát egyre. A pap csak megtanult tételeket hirdet, az uraság csak begyakorolt szokásokat ismétel, a jegyző csak beemlézett rendeleteket alkalmaz."

3 Gárdonyi tanítói tevékenysége idején szerzett benyomásai, tapasztalatai későbbi életét, egész művészetét meghatározzák. Ekkor került közel azokhoz a parasztokhoz, a parasztok gyermekeihez, akik később egy-egy novella hőseként bukkantak fel. Itt kialakult tanítói lelkülete megmaradt akkor is, amikor már teljesen az írásnak élt. Fia, Gárdonyi József szerint tanítói helyzete, az ezzel járó nyomorúság fordította őt az íráshoz, ahhoz a szándékhoz, hogy tollával keresse meg a kenyerét.

4 S ha el is fordult a tanítói pályától, a falunak, s a falu lakóinak már soha többé nem tudott hátat fordítani, sőt ahogy egyre elismertebb lett, egyre inkább visszafordult a faluhoz. Ennek egyik példája Az en falum. Mindig a falut érezte a lelkéhez közelebb állónak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy vidékre költözik, lakóhelyének megválasztásában az játszik elsődleges szerepet, hogy elvonulva dolgozhasson, csendben, majdnem teljes magányban élhessen. A kötet hangvétele Az én falum hangvételének legfontosabb jellemzője a személyesség, a közvetlenség. Már maga a cím is jelzi egyes számú, első személyű alakjával, hogy személyes vallomásról van szó. Németh G. Béla a kötet hangvételéről a következőket írja. „A cím főneve, a falu, elsősorban metaforikus értelmet és szerepet hordott magában, s csak másodsorban szociologikusát, realisztikusát. Szinonimája elsősorban nem „az én társadalmam" hanem „az én világom", „az én otthonom". A birtokos viszony hangsúlyos kiemelése, persze, ennek ellenére nemcsak lírai és vallomásos szerepet tölt be, hanem polemikusát is, védekezőt és elhárítót is. Nyomorúságaival és örömeivel itt vagyok én otthon, itt érzem igazán magamat magamnak, itt szép vagy elviselhető számomra az élet, itt értelmes és érdemes számomra az emberi lét, ezt tudom valójában a sajátommá, birtokommá tenni. E mű írói vonásai mind e kettős szerep szolgálatában, a határszakaszban élő szemlélődő embernek vállaló és elhárító gesztusa szolgálatában válnak esztétikailag hatékonnyá, értékessé, jellegzetessé. Mert nála az elbeszélő viszonya saját tevékenységéhez, magatartása saját látott és újrateremtett világához, státusa önművén belül a szemlélődőé. A környezet, az élet, a világ jelenségein meditáló, őket az értelem és az érzelem birtokába venni óhajtó szemlélődőé. Az elbeszélt világ történései mindenekelőtt alkalmak nem a birtokbavevő szemlélődésre."

5 3. NÉMETH G. Béla, 1985. 143. 4. GÁRDONYI József, 1934. I. 98. 5. NÉMETH G. Béla, 1985. 141. 243