Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Koczkáné Király Júlia: Gárdonyi Géza Az én falum című novelláskötete

Bornemissza, Dobó, Mekcsey és a többiek egy-egy jelentős, ám mégis száraz tényként szerepelnek a történelemkönyvek lapjain. A regény jóvoltából viszont valamennyiükre kedves, sőt személyes jóismerősként gondolunk. Csak nagyon kevesen gondolnak arra, hogy 1898 nemcsak az Egri csillagok című regény megírásának kezdete volt. Ebben az évben jelent meg könyvalakban Gárdonyi egy másik jelentős műve, Az én falum. A könyv az évtized végének legkiemelkedőbb könyveseménye volt. Gárdonyi legkedvesebb, s a rá legjellemzőbb műve, legfőbb témája pedig a falu. A falu házai, állatai, növényei, bogarai, és persze a gyerekek. Életeket, sorsokat ír meg egyrészt, másrészt elidőz egy-egy pillanatnál, a falu egy-egy röpke történésénél. Tisztaságot, egyszerűséget keres. Nem bírál, nem dicsér, nem marasztal. A szívével, lelkével lát, s azzal is ír. S amit mi olvasunk, az az idill. A falu, amely néha a szomorúság, a tragédia, de inkább a csendes vidámság és öröm otthona. Gárdonyi és a falu - A néptanító Gárdonyi Gárdonyi József írja édesapja szülőházáról: „Az a ház, hol Gárdonyi bölcsője először síró kis terhével megringott, amolyan meszesoldalú, hosszúgerincű, nádtetős gazdasági cselédház. Barnult nádszalma alatt meglapuló aprószemű, fehér házikó. A ház tetejéből falusi meredt stílustalansággal bökken ki három fekete kucsmás, öblösszájú kémény. Mintha három fehérsubás magyar jó szűzdohányt füstölögve tekingetne szét a vidékre valami nádsátor oldalából. Nagyjában a ház csakolyan parasztház, amilyen ezer és ezer áll vagy düledezik az országban."

2 Agárd és a szülőház nem hagyott mélyebb nyomot a gyermek Gárdonyi lelkében. Alig kétéves, amikor továbbköltöznek. A család gyakori helyváltoztatása, mozgalmas élete változatos képet hagyott a gyermek Gárdonyi lelkében. A gyermekkor legmaradandóbb emléke, Sály. „Gyermekkori emlékeim"-ben írja, hogy itt érezte először igazán a tavaszt, a természetet, a csendet, a nyugalmat. Itt fogalmazódott meg először benne, hogy mindezt papírra kellene vetni, „le kellene írnom" - ahogyan ő fogalmazta meg. A gyermekkorban szerzett élményeknél sokkal mélyebb nyomokat hagy szívében a néptanítóként eltöltött négy év. Az ekkor kapott útravaló élete végéig rányomta bélyegét művészetére. Ekkor ismerte meg igazán a népet. Ezekben az években került igazán közel a parasztokhoz, a parasztok gyermekeihez. Az első állomás Karád volt, ahol szembe találta magát a néptanítói pálya valamenynyi keserűségével. A havi tíz forintos fizetésből egész évben csak ötíorintot kap kézhez. Szobájában egész télen nincs fűtés, törött ablakát hónapokig nem javítják meg. Nyomorán csak a falusi emberek alkalmi segítsége enyhít. Ez Devecserben sem enyhül számottevően. Ezekben a nehéz időkben kezd el lázasan írni, egyelőre bármiféle siker nélkül. A következő évben áthelyezéssel kerül Sárvárra. Tudományos dolgozatokat ír, nyelveket tanul. Az évzárón a német himnusz végén belekezd a Jaj, de huncut a német című osztrákellenes nótába, ami miatt el kell hagynia a falut. Negyedik és egyben utolsó állomása: Dabrony. Szeretettel, kedvességgel közel kerül a gyerekekhez, s lassan kivívja a falu egészének elismerését. Élt a barátkozás lehetőségeivel. Megfordul az aratók között, figyelte a szántóvető embereket. Szerette nézni őket munka közben, szívesen hallgatta beszélgetésüket, évődésüket. Gyakran felkereste az esti tűznél mesélgető juhászokat. Amikor csak tehette, az emberek között töltötte az idejét. így gyűjtötte össze későbbi novellái témáit. 2. GÁRDONYI József, 1934. I. 13. 242