Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából

velési fejezetében is. Három és fél oldal még az állatok erdei legeltetésének is jutott (312.1.). Petercsák Tivadar ugyancsak jelentős történeti anyagot használt fel, mondhatjuk igen jól! írása jól rendszerezett, pontos, gondos munka. Csak sajnálhatom azt, hogy az ún. zsákmányolás, a gyűjtögetés és méhészkedés itt kapott csak kevés helyet. „A szállítás és közlekedés hagyományos eszközei a Palócföldön" fejezetet PaládiKovács Attila készítette. E munka különbözőségével domborodik ki a többiek közül. Annak ellenére, hogy maga is sokat gyűjtött a területen, adatait igen röviden, szinte túlzottan röviden fogalmazta meg. Elsősorban az összegzésre törekedett, illetőleg a jelenségek táji tagozódásának kiemelését tekintette elsőrendű feladatának. Az eszközök és módok tárgyalása szinte lexikonba illő tömörségű. Itt is jellemző a szerzőre a terminológia gondos elősorolása, valamint az etimológiák értékelő, elemző felhasználása. A tömör fejezetet olvasgatván egy kicsit hiányoznak a változatos adatok, az adatközlések példatára. Helyette a tudós szerző remek elemzését kaptuk. Példamutató a munka illusztrálása is. Balassa Iván földművelési fejezete „A palócok földművelésének jellemzői" címet viseli. Következésképpen nem tekinti feladatának a „teljesség" célkitűzését. Természetesen foglalkozik a témakör minden fontosabb részletével az irtástól a termények elraktározásáig, mégis valahogyan nem a helyi specifikumokra esett a hangsúly, inkább az általánosságok kaptak helyet. A fejezetet át- és átlapozva jöhetünk csak rá hiányérzetünk okára: A palócok lakta föld földművelését nem kutatta kellőképpen a szakma, a kimondottan innen írott cikkeket fél kezünkön is megszámolhatjuk. A nagy tudású szerző elősorolja az adattárakban lévő és felhasznált gyűjtéseket is, azonban ezek sem nyújthattak számára sok konkrétumot. Tudomásom szerint Balassa Iván sem kutatott a területen. Mindezek mellett a tanulmány sok fontos részletet is tartalmaz: Szeretnék utalni a határhasználat, a trágyázásmódok, az ősi gabonafélék tárgyalására. Rámutat az alföldi földművelés felé mutató szemnyerési mód a nyomtatás (45. 1.), meglétére, illetőleg a vermelés előfordulására is (54.1.). A példákat természetesen könnyen tovább folytathatnánk. Kell még szólnom a Varga Marianna írta fejezetről, amely a „Palóc népviseletek és textilek" címet viseli. E fejezet ugyancsak egy külön könyv méretét éri el. Idevonatkozó szakértelmem hiányában csak a következőket mondhatom: a szerző maga is igen sokat dolgozott és kutatott e tájon, sőt, szinte egész munkássága ide kapcsolódott. A fejezet végén, a bibliográfiában több, mint húsz tanulmányát sorakoztathatta elő. A 675. oldal adatai szerint szinte minden kutatóponton maga is megfordult. Jól ismeri az idevonatkozó publikációkat és gyűjtéseket. A több mint 150 oldalas tanulmányban, példamutató rendszerezésen belül foglalkozott minden textilféleség és ruhanemű készítésének módjával és díszítésével. Mint az élő népi díszítőművészet egyik szervezője, szakavatottan ismertette tanulmányában az utóbbi harminc-negyven év folyamatait, eseményeit is. Végezetül, mindnyájunknak nagy örömére és hasznára szolgál a négykötetes monográfia megjelentetése. Tanúsítja azt is, hogy a magyar etnográfia jelentős központjai az ún. „vidéki" múzeumokban vannak. Talán nemcsak a néprajzos muzeológusok nagy többsége található ott, de a legjelentősebb szellemi kapacitása is, még akkor is, ha elsőrendű feladata nem a tudományos kutatás. Köszönetet mondhatunk a szerzőknek, de a háttérben maradt gyűjtőknek is. A legnagyobb elismerés mégis az állhatatos és kitartó szerkesztőt, a munka elindítóját és végig irányítóját, Bakó Ferencet illeti. Mindazok, akik irányították és szerkesztettek már hasonló munkákat tudják, hogy legalább olyan nehéz kézben tartani a tudós szerzőket, mint egy szakajtó galambot... Illesse köszönet mindazokat, akik az anyagi javakat előteremtették a kutatáshoz és a megjelentetéshez. E délibábok országában végre egy olyan közös kutatás, amely nem maradt torzóban! 23