Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából

és a paraszti állattenyésztést. Érdekes volt számomra a nógrádi sertéstartás története, mely szerint nem minden család tartott sertést, de aki igen, az legalább 4-6 darabot, s voltak többen, akiknél 15—18-at is összeírtak. Ezek az adatok azt sugallják, hogy a tenyésztőknél általános lehetett a kocatartás, s az összeíró a kocát és fiait, esetleg két egymás utáni almot írhatta össze. Rá kell mutatni azonban arra, hogy a sertésösszeírás időpontja miatt is igen nagy változást észlelhetünk a sertések számában. A makkoltatás a 17-18. században szinte általános volt, a felvidéki bányavárosokat is a palóc táj hizlalt sertéseivel látták el. Jó adatokat szolgáltat a juhállomány alakulására. A 17-18. században még nem volt általában jelentős, a fellendülés csak a múlt század végére jellemző (114-116. 1.). Egy adat értelmezésével vitatkoznék: Bél Mátyás 1742-ben megjelent munkájában említett kétfajta juh (140. 1.) még nem lehetett merinó birka. Jó lenne többet tudni a 193. oldalon említett vezér ürük szerepéről is. Alkalmasint bogarászhatnánk az építmények egyikét-másikát is: A 159. oldalon istállóként említett építmények mindegyike valóban az volt? A karókból eszkábált disznóólak (167-169. 1.) valóban a belterjes tartás építményei? A 173. oldal táján említett aklok zárt, meleg épületek voltak? Stb. Külön foglalkozik az egyes állatfajták legeltetésével, ugyanakkor az ugarok, az év közben felszabaduló szántóföldek, sőt a nyár második felétől a kaszálók legeltetését nem tárgyalja. Itt kell megemlítenem, hogy a két- és háromnyomásos, vetéskényszeres gazdálkodás idején a falvak határában folytatott legeltetés igen kifinomult, ökonomikus rendszeréről még igen keveset írtunk. A kötet másik kiváló munkája Cs. Schwalm Edit, „A palócok táplálkozása ünnepeken és hétköznapokon" с fejezet. A közel tíz íves munka önálló kötetként is megállná a helyét. A bevezető részek után nagy fejezetegységekben tárgyalja a növényi, majd az állati eredetű termékek szerepét, illetőleg két külön fejezetben ad helyt az ünnepek és egyéb alkalmak étkezésének, valamint az idevonatkozó szokásoknak és az étkezések rendje tárgyalásának. A tanulmányt egy viszonylag rövid, de igen gondos összegzés koronázza meg. A fejezet tanulmányozásakor hatalmas adatgazdagságot tapasztalunk. Hatalmas munka, legalább két évtized rendszeres gyűjtése, a kutatópontok személyes, többszöri végigjárása, s nem kevés női gondosság és pontosság mutatkozik meg mögötte. Ügyesen helyezte el a rendelkezésére álló történeti jellegű adatokat, s jellemezte a századunkban előállott változásokat. Külön erénye a munkának a rövid, pontos fogalmazás. Ha mármost valami kívánnivalót is kell mondanom nem azt kifogásolom ami benne foglaltatik, hanem azt, ami kimaradt belőle. Tárgyalása két nagy pilléren nyugszik: a nyersanyagok és ételféleségek, ill. az alkalmak és szokások tárgyalásán. Következésképpen kimaradt az eszközök ismertetése, illetőleg a társadalmi rétegződéssel együttjárható különbözőségek bemutatása. Petercsák Tivadar „Erdőhasználat a palócföldön" с fejezete a monográfia kiemelendő munkája. A szerző, a témakör jelentős művelője, idevonatkozó kutatásokat közel két évtizede - az Északi-középhegység más tájain is végzett. Szemléletmódjának fő érdeme az, hogy az erdőkiélésnek nemcsak a gyakorlati, kitermelési és felhasználási vonatkozásait kutatja. Kutatásaival felhívta a figyelmet az „erdőbirtoklás" igen nehezen bogozható tulajdon- és használatjogi kérdéseire. Jelen munkájában is vizsgálja a jobbágyfelszabadítás előtti erdőbirtoklást, a földesúri erdők elkülönítésének történeti kérdéseit, valamint a paraszti erdőhasználat minden lehető formáját, a volt úrbéresek közbirtokossági, a juttatott, a vásárolt, ill. a magánerdők használatát. Az erdő haszna fejezetcsoporton belül - sajnos csak röviden - ejthetett szót annak különböző eseteiről a fakitermelésről, a szénégetésről, mészégetésről, hamuzsírfőzésről és egyebekről. Örültem annak, hogy jutott némi hely a paraszti barkácsolás, eszközkészítés összefoglalására, illetőleg az irtásra, bár ez helyet kapott Balassa Iván földmű22