Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Bakó Ferenc: Népi családtörténetek – lokális önismeret (Kömlő 1770–1957)

Besenyei Béla 7. osztályos például csak annyit tudott, hogy „a dédnagyapámnak az apja részt vett a negyvennyolcas szabadságharcban. A dédnagyapám úgy emlékszik rá, hogy huszárhadnagy volt." Bartus Rozália, hetedikes is keveset tud felidézni az eseményekről. „Édesapámnak a nagyapja, Bartus Antal 1830-ban született. Az 1848-as szabadságharcban kocsis volt, a sebesülteket hordta a kötözőhelyre. Élete végén, vagyis 1879-ben megépítettca közös házat. A mestergerendára is belevésette a következőket: »ÉPÍTETTE: BARTUS ANTAL ÉS NEJE NAGY TERÉZIA 1879 évben«. Bartus Antalt úgy emlegették, mint a környék aggastyánját, 94 éves korában halt meg." A szabadságharc emléke a családtörténetekben néha csak egy-két mondat, amely mellett más, említésre érdemes események sorakoznak. Ilyen Lovász Béla 6. osztályos tanuló dolgozata, amely egybeötvözi a család és a haza másfél százados történetét. „A dédnagyapám 1835-ben született Besenyőtelken.

19 Mint cselédgyerek elkerült Mezőtárkányra. 13 éves korában látta, mikor a negyvennyolcas szabadságharcot a cári orosz katonák jöttek leverni. A nemesek (később?) megfogadták katonának. 18591860-ban háborúba keveredett, így került ki Oroszországba, mint katona. Járt Velencében, Padovában, Veronában és Udinében. A katonáskodása alatt megtakarított pénzéből vett Kömlőn egy fél házat. Itt megházasodott. - A nagyapám 1875-ben született Kömlőn. Szülei korán meghaltak, amiatt kellett cselédkedni. 1898-ban megnősült, majd 1906-ban Amerikába vándorolt. Az 1914-es háborúban katona volt. A háborúból hazajött és meghalt 1940-ben." Az eddigieknél teljesebb és értékes adatokat tartalmazó családtörténetet Jakab Mária 7. osztályos írta a Kiss F(inom) és a Jakab családról. Anyai ág: „Dédnagyapám Kiss F. János is itt született Kömlőn 1840. évben. Híres volt arról, hogy minden év március 15-én reggel felöltözött és körüljárta a falut. Minden köznél megállt és elszavalta a »Nemzeti dal«-t. Az emberek kinevették és kicsúfolták, hogy »Megy már az öreg Finom, szaval már!« De ő csak kinevette őket és ezt mondta: »Majd meglássátok még, ünnep lesz még március tizenötödike! Majd nem nevettek akkor!«Ácsmester volt, 1911-ben halt meg.

20-Nagyapám 1873-ban, nagyanyám pedig 1880-ban itt született Kömlőn. Nagyapám negyven évig aratott tizedén. Nagy volt a család és kellett a termény és a pénz a család fenntartásához. Négy lánya és két fia van. Mind a hatan itt laknak Kömlőn." Apai ág: „Jakab nagyapám és nagyanyám is itt született. Nagyapám 1878-ban, nagyanyám pedig 1872-ben született. Nagyapámékat a kényszer rávitte, hogy elmenjenek cselédeskedni Nagyhídvégre, a »püspöki uradalom«-ba.

21 Édesapám is itt született, hat éves volt, amikor visszajöttek Kömlőre. Itt beíratták a hatelemibe. Nagyapám 1913-ban kiment Amerikába és 1921-ben hazajött. Majdpedig Pestre mentek a vízművekhez kubik munkára.

22 A felszabadulás után 1945-ben édesapámék elmentek a Kossuth-híd építéséhez. 1950-ben beléptünk a Szabadság Tsz.-be. Édesapám elment felvá19. A Lovász család 1770-ben szerepel az első kömlői telepesek között, de viszneki (onnan jött) lakosként. Úgy látszik, időközben átköltöztek Besenyőtelekre. 20. Tőlem függetlenül Kiss István is lejegyezte a 48-as hagyományokat, ő is leírta Kiss Finom János szavalatait, de bővebben. Szerinte ünneplő tömeggel, nótaszóval, zenével járta az utcákat és széken állva szavalt (43. lap). Ugyanitt említik, hogy a kápolnai csatához kiegyenesített kaszákat hoztak Egerből és utána a kaszás ládát elásták egy domb mellett. Ezt is a helyi hagyományból jegyezte le. 21. Jelenleg Pusztahídvég, Sarud község határában. 22. A két háború között a helyi zsellérség kubikos munkára szerveződött, megalakította a kubikos kört és szinte az egész Kárpát-medencében végeztek földmunkát-írj a Kiss István (1959. 47.). 189