Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Bakó Ferenc: Népi családtörténetek – lokális önismeret (Kömlő 1770–1957)

sárlási tanfolyamra, a tanfolyam befejeztével pedig a Terményforgalmi Vállalat vezetőjévé választották." Vitkóczi Rozália 7. osztályos diák nagyanyját kérdezte ki a család történetéről, akik hatan voltak testvérek és ő Csáti Sándorhoz ment feleségül. Apjuk Ács József „tizedére járt aratni", később pedig „kubikmunkára" szegődött. Hallotta, hogy a dédnagyanyja a püspöki uradalomba járt „juhokat nyírni, hogy hat gyermekének ruhát és cipőt vegyen." A hatból két fiú „a gazdáknál cseléd" volt, a lányok napszámba jártak. Az egyik lány, Ács Borbála „férjével együtt kiutazott Amerikába. Egy fiú gyermekük maradt künn. A legöregebbik lány település alkalmával Etyekre került. - Az 1914. háborúban a két férfi részt vett. Hazajövetelük után az öregebbik a dédnagyapám gondviselője lett. A fiatalabbik pedig fölment Pestre és a Csepeli gyárban dolgozott a feleségével együtt, míg egy kis szegényes hajlékravalót nem kerestek. Én Ács Rozál nevű nagymamámnak vagyok az unokája. Ezt az igazi családi történetet is tőle hallottam." Bizonyára sok háborús történetet lehet Kömlőn hallani, amikor összejön a család vagy valamiféle közös munkát végeznek. Ezek mégis kimaradtak a dolgozatokból, talán azért, mert eseményeik távolabb esnek a falutól, vagy talán a résztvevői kevesebbet beszélnek ezekről. Ritka és érdekes történetet ír azonban le Cseh Éva 8. osztályos diák, amely az első világháborúval kapcsolatos. „Apai ágon dédnagyapám Cseh András Kömlőn földműves volt, 6 h földön gazdálkodott. Az első világháborút végigharcolta. Premiszli várában hónapokon keresztül körül voltak zárva. Hosszú viszontagság után körülményesen szabadultak meg. A hazakerült bajtársakkal elhatározták, hogy idehaza közülük ha bárki meghal, a temetésen mindnyájan részt vesznek és mint Premiszli hősök koszorút ajándékoznak az elhaltnak. Az elhaltaknak ezt a kötelességét a fiai öröklik és a temetésen ők jelennek meg. Ez évben (1957) tudomásom szerint még hét Premiszliben harcolt katona él." A családtörténetek természetesen a megírás évéig, azaz 1957-ig mennek el és elvileg foglalkozniuk kellene a második világháborúval is. A 100 dolgozatból azonban mindössze egy vall erről, szerzője Körömi József 7. osztályos diák. A családi históriát, amely azzal a téves kijelentéssel kezdődik, hogy a Körömiek Erdélyből származnak, rövidsége miatt is szó szerint közlöm. „Nagyapám és nagyanyám Kömlőn született. Édesanyám és édesapám is. Mink elmentünk a Hevesi-tanyára az állomás mellett, ott többen is laktak. Én ott születtem, egy éves voltam, mikor az 1944-es háború kitört. A testvérem, Erzsi három éves volt. Mink ott négyen laktunk testvérek, ketten voltunk gyerekek és két lány. A háború alatt édesanyámék a szalmában voltak és este kijöttek a szalmából. És sokat kellett nekik bujdosniok. Az embereket nem bántották, csak az asszonyokat keresték mindig. És sok mindent elvittek. Édesanyámnak a bekecsét és az arany gyűrűjét vitték el és az arany láncot. így múlt el a háború. így mesélték édesanyámék." V. A dolgozatok tartalmát, epizódjait, a bennük kifejeződött történeti tudatot teljesebbé teszik a település történetével, formájával összefüggő ismeretek, amelyek a néphagyományban élnek és a földrajzi nevekben rejtőzködnek. Ezt a tudástömeget ellenőrizni lehet a levéltárak írott adataival, bár jó részére ilyen jellegű forrás egyáltalán nincs. Említettem, hogy a középkori faluhely a XVI. században megsemmisült és 200 évig lakatlan volt. Az új telepesek tudatában azonban tovább élt - egészen korunkig190