Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Bakó Ferenc: Népi családtörténetek – lokális önismeret (Kömlő 1770–1957)

jöttek - az első telepesek közé tartozik. Ketten azt írják, hogy a múlt század végén kilenc Neufeld fiú született, akiknek unokái közül páran a nevüket „a harc után" vagyis a háború után Nádor-ra magyarosították. Kömlő népessége a múlt században azáltal is gyarapodott, hogy uradalmi tanyákról cselédek, pásztorok költöztek a faluba. Számukra vonzerőt jelenthetett a falu rendezettsége és viszonylagos jómódja. Példaként két rövid családtörténetet mutatok be, nemcsak tartalmuk, hanem népi stílusú fogalmazásuk miatt is. Fentebb már szóltam a Nagy családról, akik hat különböző faluból 1770-ben költöztek Kömlőre. Az a Nagy Gábor azonban, akinek dolgozatát alább idézem, nem tartozott közéjük: „Nagyapám üknagyapja Hídvégen (Pusztahídvég) lakott és ott is született. Nagyapám nagyapja 1815-ben született szintén Hídvégen, ott juhászkodtak, illetve bacsók voltak. Hozzájuk jártak Rózsa Sándorék és Bogár Imréék. Nagyapám apja bejött Kömlőre lakni, itthon is juhászkodtak." A másik történet a Veréb családé, amelyet már idéztem Tarnaméráról, a középkori, Komlón lakos Vass családdal kapcsolatosan. Veréb József 7. osztályos tanuló ezt írja családjuk történetéről. „Nagyapámnak az apja Boconádon született. Béres volt, Kossuthnak volt a híve, Damjanichnak volt tüzére. 1867-ben jött Kömlőre. Itt az egyik nénjétől örökölt 8 kat. h. földet, ezen kezdte a gazdaságot. 1870-ben született nagyapám. Verekedés miatt kiűzték Boszniába, ott akarták kivégezni, de sikerült megszökni. Öt testvére volt: Gábor, Illés, Rozál, János, Berci és ő maga, Ádám. Édesapám tsz-ben volt raktáros, most kilépett, egyénileg gazdálkodik. 1944-ben születtem és 1954-ben született Marika, a kishúgom." Ugyancsak a XIX. század elején telepedett meg Kömlőn a Török család is. Jelenkori leszármazottja, Török Jenő, 70 év körüli gazda adja tovább a családi hagyományt arról, hogy az ősök eredetileg Egerbaktán laktak. Dédapja, Török András az 1800-as évek elején beházasodott egy kömlei családba és nevét ma már számos utódja viseli. Élettörténetét egy nóta örökítette meg, amit talán ő maga írt, de mindenesetre az ő nevében szól a hallgatóhoz: Baktán volt a születésem, Egerben a nevelésem, Vezekényen a lakásom, Kömlőn megházasodásom. (Bakó Ferenc gyűjtése, 1958-ban) III. A magyar falvak népességtörténetének az eddig felsorolt gyarapodás, betelepedés mellett jelentős vonása az elköltözés, a fogyás is. Az iskolások dolgozatai ezt a kérdést is felvetik. Lényegében itt a Kárpát-medencére kiterjedő belső, és az államhatárokon túlra irányuló külső vándorlásról van szó. Ami a belső vándorlást illeti, ez valószínűleg már az 1770-es falulétesítés után megkezdődött. Volt, aki elégedetlenkedett új helyzetével és továbbállt, a Nagyalföld tágas, akkor még gyéren lakott térségeire. E spontán elvándorlás után több szervezett elköltözésről is tudunk, bár ezek a családi hagyományokban csak részben jelennek meg. Mindenki ismeri azonban a Rívó-part nevű dombot a falutól délkeletre, melynek elnevezését az ilyen elvándorlásokkal hozzák kapcsolatba. Az első szervezett kitelepedés időpontja 1818, amikor két alkalommal 39 gazda, majd újabb 93 személy a földesúr engedélyével költözött el, a hagyomány szerint Kúnágotára. Amikor elhagyták a falut, az itt maradottak a Rívó-parág kísérték őket. Az 1860-as években Rácz, Kiss és Juhász családok Arad környékére, Székudvarra, Kevermesre, Bánkúira és Mátraderecskére{l) 186