Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Bakó Ferenc: Népi családtörténetek – lokális önismeret (Kömlő 1770–1957)

: nevek szerint két dézsmajegyzéket ismerünk 1549-ből és 1556-ból.

8 Az első 27, a második 51 jobbágynevet tartalmaz, de ezek is csak részben fedik egymást. A XVIII. századi újratelepítés családnevei pedig egészen mások, egyezést nem találtunk közöttük. Ennek ellenére, az 1556-os névjegyzék Angyal családneve felbukkan Kömlő mai határnevei között Angyal kút formában, amit az indokolhat, amit Kiss I. említ meg a szájhagyomány alapján. Ennek az a lényege, hogy az 1552-ben lerombolt Kömlő megmaradt lakói részben a szomszéd falvakba menekültek, majd a XVIII. században vissza is tértek eredeti községükbe.

9 Ez utóbbi feltevés nem bizonyítható, de első részére magam is találtam adatot: 1958-ban a közeli Tarnamérán egy Veréb József nevű (sz. 1887) gazda a következőket mondta el: „Az én nagyanyám Vas nemzetség volt, Vas Rozál nagyanyám mesélte, hogy a Vas had Kömlőn lakott és úgy maradt meg a török időkben, hogy felbújt a rossz disznóól padra, azt nem égették fel, és ott nem találták őt meg a törökök." A Vas had tehát Tarnamérára menekült, aminek körülményeiről Veréb J. még ezeket mondja: Méra határában van Puszta-Fogacs, középkori település, amit akkor nádas, erdő vett körül. „Ide menekült az egész környék, ha jöttek a törökök. Még Vámosgyörkről is ide jöttek Fogacsra. Tevén húzatták fel a sleftet(?), hajón húzatták a Tiszán az ágyúkat is. Itt vonultak el Eger vára felé a törökök Zsadány mellett Zaránkon át, mások a hevesi szőlők alján." - Az említett Vas család Kömlő újkori lakosságában nem szerepel, tehát nem vettek részt a falu újjátelepítésében. II. Kömlő birtok joga a XVII. század folyamán a fejedelmi Rákóczi família kezében volt, de 1707-ben elcserélte az egri püspökkel. Ettől kezdve 1806-ig ez a helyzet változatlan, de akkor a Kárpát-medence római katolikus egyházmegyéinek átszervezése folytán a szatmári püspökség birtokába került. A XVIII. század első kétharmadában a falu lakatlan, nagy kiterjedésű határát pedig a szomszédos tiszanánaiak, átányiak bérlik. Ezt a gazdaságtalan helyzetet változtatja meg gróf Eszterházy Károly egri püspök, amikor 1770-ben meghirdeti Kömlő újjátelepítését. A magyar nyelvű felhívás tartalmazza az új lakosok megtelepedésének feltételeit erkölcsi, jogi tekintetben, majd a telkek kialakítását, a felhúzandó épületeket illetően és előírja a jobbágyok szolgáltatásait az első évekre érvényes kedvezményekkel együtt. El akarta kerülni a püspök, hogy új jobbágyai más földesuraktól elszökött, vagy máshonnan „kivert", „magukat rosszul viselő" emberek legyenek, mert Kömlőn az ilyenek nemkívánatosak, „meg nem szenvedtetnek". Ezt azért kell hangsúlyozni, mert a szomszéd falvakban arról hallani, hogy a telepesek épp ellenkezőleg, nem feleltek meg a kor erkölcsi normáinak. A telepítési felhívásnak még 1770-ben 95 jobbágy tett eleget, akik 23 helységből és egy megyéből érkeztek. Az utóbbi megye Nógrád, s az innen beköltözött 4 jobbágy származási helye nincs feltüntetve.

10 Az első nyilvántartás szerint tehát 1770-ben a lakosság lélekszáma 500 körül lehetett. Ezzel azonban a falu népessége még nem teljesedett ki, amint azt a későbbi létszámadatok bizonyítják. 1799-ben 1430,1849-ben 1988, 1930-ban pedig 3350 személy lakja Kömlőt:

11 a beköltözés, a település fejlődése tehát folyamatos, egészen századunk derekáig. A jelenlegi lakosság ezért csak kisebb mértékben leszármazottja az 1770-es első telepeseknek, akik nemcsak úgy kerültek kisebbségbe, hogy sokan melléjük költöztek, hanem úgy is, hogy egyes családok kihaltak, vagy elvándoroltak. 8. BÁN Péter 1988. 106; OL Kam. Reg. Dec. 1205. 9. KISS István 1959. 13. 10. HML XII. CL. I. PP. No. 906; SOÓS Imre 1975. 216. 11. SOÓS Imre 1975. 337; LADÁNYI Miksa 1936. 216. 183