Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Bakó Ferenc: Népi családtörténetek – lokális önismeret (Kömlő 1770–1957)

fokon, tehát az írásbeliség megjelenése előtt a hagyomány szoros kapcsolatot teremtett és tartott fenn élők és elődök között. Még akkor is, ha történeti tudata, históriai ismeretei és memóriája szubjektív jellegű volt, mert ez természetes jelenség a kisebb vagy nagyobb családok történetének rekonstrukciójában.

4 A korai kulturális állapotokra emlékeztet az újkori, legújabb kori parasztság családtörténeti ismeretanyaga és annak kezelése, azzal a különbséggel, hogy míg a nemzetiségi korban az egyén több generációra visszamenően ismerte családfáját, addig az újabb századokban 3-4 ősnél távolabb alig tart a családtörténeti hagyomány. A családtörténeti kutatás szerény indításaként ebben a dolgozatban a dél-hevesi Kömlő népének történeti ismereteit igyekszem megvizsgálni a családi hagyományok igénybevételével. Abból indultam ki, hogy a helység XVIII. századi betelepítése, annak eseményei, az egyes famíliák származási helye családtörténeti emlék formájában még élhet a kései utódokban. Feltételeztem, hogy ezek lehetnek a hagyomány legmélyebb rétegei, melyekre későbbi, történeti jellegű események rakódhattak. Felderítésükre 1957-ben az iskola felső négy osztályában a tanulókkal dolgozatot, „házi feladatot" írattam az egyes diákok családjának történetéről. Az igazgató és a nevelők segítségével összesen 100 dolgozat készült el, amelynek mintegy fele használható, elemezhető is volt.

5 A terjedelmükben változó, öt, kézzel írt laptól kis céduláig terjedő dolgozatok értéke sem egyenletes. Vannak közöttük jól szerkesztett, kerek históriák egy-egy család három-négy nemzedékéről a tagok nevének felsorolásával, és vannak, amelyek inkább csak egy-egy fontosabbnak tartott eseményt emelnek ki 1848-tól 1944-ig. A szövegeknek csak kisebb részéről állítható, hogy a tanuló maga írta, illetve fogalmazta, a legtöbb esetben látszik a szülők segítsége, néha az igeidők használatában is. Hitelességüket így nem lehet kétségbe vonni, mert az adatok a szülőktől származnak. A 100 dolgozat értékét az jelenti, hogy Kömlő betelepítésének és népességtörténetének hagyományaiból ad ízelítőt. Tartalma és formája tekintetében eltér az „igaz történet" műfajától, mert szóbeli, a családban öröklődött hagyomány vált itt írásbeli szöveggé egy kutató tevékenység folytán, az iskola közreműködésével, tehát a család szempontjából külső behatásra. A dolgozatok megírásának célja a helyi történeti tudat felmérése volt, de a vártnál gyengébb eredményt más utakon javítani lehet, aminek éltem is a lehetőségével. Tanulmányoztam Kömlő földrajzi neveit és felhasználtam a helység történetéről írt egyetlen alaposabb feldolgozást,

6 emellett hasznosítottam saját helyszíni gyűjtéseimet, illetve azok megjelentetett formáját. I. Kömlő nevét először a tatárjárás után említik, de megjelenése e tájon valószínűleg korábbi. Környezetét tekintve talán besenyő alapítású, erre vall a közeli Dormánd és Besenyőtelek neve. Ezek a falvak Kömlő északi szomszédai, de keletről és délről az egri püspökség birtokai vették körül. A török hódoltság kezdetén elpusztul, majd csaknem 200 éven át lakatlan hely. Híven követhető történeti alakulása 1770-ben kezdődik újra, adataink tehát zömmel az újkorra és a legújabb korra vonatkoznak.

7 Forrásaink a Mohács előtti korra igen gyérek és ugyanez mondható el a vele kapcsolatos néphagyományról is. Csupán néhány név az, amire hivatkozni lehet, és egy-egy topográfiai jelentőségű ismeret. A XVI. századi lakosság összetételéről családi 4. FERENCZI Imre 1966. 57. 5. Kiss Ábel úrnak, kedves barátomnak, az iskola azóta már elhunyt igazgatójának segítségét ezúton is hálásan köszönöm. 6. PELLE Béláné 1980; KISS István 1959. 7. GYÖRFFY György 1987. 110; SOÓS Imre 1975. 335; KISS István 1959. 2-4. 182