Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából

során több rejtélyes probléma merül fel, így a kabarok és a dinári típus kapcsolata (Henkey, I. k., 402). A kabarok alán-szarmata „rétege" is kétséges. A dinári típus esetleg kapcsolatban lehet azokkal a kabarokkal, akiket Györffy Gy. a déli határvidékre telepítettek során említ (i. m. 92). De miképpen kerültek ezek északra? Györffy Gy. újabban is szkeptikusan ítéli meg a palócok eredetét (i. m. 324). Bakó Ferenc tanulságos és gyakran problematikus összefoglalásában különböző palóc övezeteket különböztet meg, határol el. Beszél központi részről, centrumról (amit már említettem), övezetekről. Ezek bátorsággal és nagy tudományos érzékkel rendelkező kutató szempontjai, de szükséges lett volna az övezeteket felsorolásuk során egyenként jellemezni (IV. k., 874-881). Melyek pl. az észak-mátraaljai, a felső-zagyvai övezetek jellemzői? A területek, övezetek jellemzőit táblázatokba lehetett volna foglalni. Gyakran ingadozva keresi a megoldásokat, így a palóc építkezés szlávos vagy nem szlávos jellegénél. Ilyen kérdések tisztázásánál az építkezést dél felé a Jászságig, északi irányba a Tátráig, lengyel földig, a zempléni beregi hegyekig nyomon kellene követni. Elengedhetetlen az ökológiai viszonyok vizsgálata. Az észak-gömöri, észak-nyitrai zsindelyes tető eredetileg ugyanazt a háztípust fedi, mint a hevesi, nógrádi zsuppos tető. A Magyar Néprajzi Atlasz 243, 244. lapjai világosan elénk tárják a kemencetípusok révén a palócföld fő régióinak körvonalait. A siskák, a kürtös vagy kürtőtlen kemencék, a boglyakemencék, az itt-ott feltűnő kályhák a kulturális áramlatok irányvonalait is jelzik. Bakó Ferencnek a regionális tagolódást megvilágító törekvése, kitűnő interpretáló készsége tovább erősíti azt a meggyőződésemet, hogy az areák, kulturális területek megállapításánál ne palóc, jász, magyar, szlovák, ukrán stb. terminológiákkal dolgozzunk, hiszen a kulturális jelenségek átlépik a nyelv- és néphatárokat. Sokkal inkább igazodnak a földrajzi, a vallási és más határokhoz. Bakó Ferenc is a kisebb egységeknél már földrajzi fogalmakkal dolgozik. Mindig csodálom a régészek merészségét, akik néhány lelőhely, cseréptöredék, kőeszköz, ékszer stb. nyomán már kultúrákról beszélnek. Mi, etnográfusok tartózkodóbbak és szerényebbek vagyunk, noha lényegesen több anyag áll a rendelkezésünkre, mint a régészeknek. Fejtegetéseinkhez segítségül hívhatjuk a nyelvtudományt s több történeti fogódzóval is rendelkezünk. Amikor a régészek fésűs kerámia, Körös-, Bükki- stb. kultúráról beszélnek, - sajnos mi még nem dolgoztuk ki a Szeret-, a Hargita-, a Mátra-, a szérűs, a regős kultúrák területét és jellemzőit, amely kultúráknak térben is és időben is különböző etnikumok lehetnek a hordozói. Ez nemcsak a mi feladatunk, hanem az európai néprajz feladata is. Természetesen az ilyen kidolgozáshoz abban a tudatban kell felkészülnünk, hogy a kultúrák népi és nemzeti jellege nem az elemeikben, hanem sajátságos integrálódásukban létezik s a nyelv mindig döntő szerepet játszik. Idézzem mindehhez a múltszázadi poéta, Mátyásy József egyik versét (verseit még Csokonai is csodálta): Mihelyt ruhát, nyelvet, és szokást elhagytok, Azonnal megszűntök lenni, a' mik vagytok. Ismerjük el, hogy 'a mik vagyunk', 'létezésünk' meghatározója a nyelv, amely mindig konzervatívabb, mint a hagyomány bármely más megnyilatkozása. Ezekre elemeik révén a történelemben az összekötő szerep hárul. Ezt Teleki Pál szavaival szeretném érzékeltetni. Ez a halhatatlan tudós és magyar ezeket mondotta: „Majdnem azt szeretném mondani, bármilyen furcsán is hangzik, hogy két kapának az egyforma alakja természetesebb összekötőkapocs lehet, mint akárhány politikai érv és jelszó." Az utóbbi gondolatok közé szeretném beiktatni Bakó Ferencnek a magyar néprajztudomány egészéhez szóló figyelmeztetését, amely sok tekintetben emlékeztet Shirokogorov S. M. felfogására, amivel Barabás Jenő foglalkozott. Bakó Ferenc az etnikai csoport fogalmát, fő kritériumait a következőkben látja: „A csoportot közös nyelv, tájszólás, egy összefüggő területen lakás, az összetartozás »mi« tudata, közös vallása 14