Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából

és közös kultúrája, gazdasági létfeltételei különböztetik meg szomszédaitól." A gondolatok nemcsak a palóckutatás eszmei tartalmára, céljára utalnak, hanem arra is, hogy lefelé, befelé és kifelé tágítani kell tudományunk horizontját. A lefelé a történetiség, a befelé a pszichikum, az ember, a közösség, a kifelé a térbeliség gondolatát foglalja magába. Megjegyzéseket, szempontokat, kiegészítéseket tettem a palóc monográfia margójára. Ezek azonban nem a kritika, hanem az elismerés, az értékelés hangjai. Nem lenne jó, ha a szellem, a tudomány mozdulatlanságával állanánk meg a monográfia mellett. A csupa dicséret a tudományban a gyászbeszéd civilizáltabb formája. De a kritika nem is szuronyroham vagy a féltékeny gáncsoskodók lelkigyakorlata. Különben is a szellem hosszú távon legyőzi a kardot, - ezt Napóleon mondotta, aki pedig jól ismerte a kardok erejét. Az elmondottaknál lényegesebb, hogy tisztelettel és megbecsüléssel köszönjem meg Bakó Ferencnek, hogy szervezőtevékenységével, képességével, gyakran emberfeletti munkával s a maga tudományának további kristályosításával, jeles munkatársakat szegődtetve létrehozta a palócok monográfiáját. Folytatása ez a négy kötet annak a megkophatatlan freskónak, amelyet a palóc népről Mikszáth Kálmán vázolt fel. Úgy érzem, hogy Mikszáth Kálmán tevékenysége mellé oda kell helyezni egy széket Bakó Ferenc részére is. Ö tudományba ötvözte azt, amit a 'nagy palóc' az irodalomba és az örökkévalóságba álmodott bele. BODÓ SÁNDOR KÖSZÖNTŐJE Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Kollégák! Mindenekelőtt elfogultságot kell önmagammal szemben bejelentenem, hiszen ma azt a Művelődési és Közoktatási Minisztériumot képviselem, amely kezdettől fogva mind a mai napig tevőleges támogatója volt annak a vállalkozásnak, amelyet a szakzsargon „palóckutatásként" aposztrofált, s amelynek végeredménye az a négy kötet, amely a mai konferencia, sajtótájékoztató témáját adja. Hajdan azonban szerény részese, az 1980-as években pedig egri múzeumigazgatóként a kutatómunka adminisztratív organizátora voltam. Engedtessék meg tehát nekem, hogy elmondjam: a magyar múzeumügy irányítói kezdettől fogva felmérték és felismerték azt a kiemelkedő vállalkozást, amelyet az 1960-as évek végén Bakó Ferenc a palócság műveltségének alapos megismerésére és ismereteink szintetizálására elindított. Eger e munkával csatlakozott azoknak a regionális tudományos műhelyeknek a sorához, amelyek a néprajztudomány, más esetekben a régészet, a történettudomány, művészettörténet, s egyes természettudományos stúdiumok terén a magyar tudományos közélet egészét is áttekintve figyelemre méltót, elismerendőt produkáltak. A Művelődési, majd Kulturális, ma Művelődési és Közoktatási Minisztérium a kezdeményezés jelentőségét felismerve évről évre adott összességében többmilliónyi anyagi támogatást a kutatómunkához, majd a négy kötet kiadásához. Számos előd, kolléga, akik ma is közöttünk vannak, nevének említése nélkül csak egy kivétel hadd erősítse a „szabályt". Majd egy évtizeden át kísérte figyelemmel és támogatta a munkálatokat az az Ikvai Nándor, aki érthetetlenül korán távozott az égi földműves, szántó-vető, tövisboronás mezőkre... 15