Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Csiffáry Gergely: Hadiipari létesítmények a XVI–XVIII. századi Egerben

kádba került. A homokszűrő kádban egybegyűjtött port alapos döngölés után leöntötték. A víz hatására a salétrom és egyéb oldott sófélék a nyíláson át távoztak, míg a föld a kádban visszamaradt. Hasonló célt szolgált a közös gyűjtőkád hiánya esetén alkalmazott eljárás, amikor a homokszűrő kádba rőzsét, vagy cserjét helyeztek. A víz oldó hatására a salétromlúg a kád alján gyűlt össze, a föld pedig visszamaradt a rőzseköteg felett. Ebből a nyers lúgból főzéssel és párologtatással kinyerték a salétromot. Ezt a műveletet kétszer kellett elvégezni. Az első alkalommal nyert tisztátlan vagy eresztetlen salétromot még egyszer be kellett főzni, hogy az újabb kikristályosítás útján már tiszta vagy finom (úgynevezett eresztett) salétrom keletkezhessen. Általában a salétromfőző parasztok eresztetlen salétromot szállítottak a kincstári salétromfőzőkbe.

60 A salétromnyerésnek más módját is ismerték Magyarországon, amikor a lakóházak és istállók elsalétromosodott földjét kiásták, és abból főzték ki a salétromot. A szakirodalomban - Nyárády Mihály munkájára támaszkodva - kialakult vélemény szerint a salétromnyerésnek ezt a módját a szilezitáknak nevezett idegen eredetű salétromosok, többnyire cseh, morva, vagy német származású vállalkozók alkalmazták, akik a lakóházak, istállók salétromos földjéért fizettek is.

61 Másutt azt olvashatjuk, hogy a szilezitáknak mondott idegenek csak jóval később, a XVIII. században jelentek meg Magyarországon, akik lakóházak, istállók földjének kiásása útján állítottak elő salétromot (gaj salétromot).

62 A salétromfőzés a XVI. század során honosodott meg hazánkban.

63 Salétromfőzéssel a XVI-XVII. század háborús viszonyai között országszerte foglalkoztak. A kor salétromfőző gyakorlata ismerte mindkét eljárást. 1653-ban a II. Rákóczi György által kiadott erdélyi törvények szabályozták ezt a tevékenységet és előírták, hogy a salétromosok „házaknak telkeit, udvarokat, ahhoz való pertinentiákat (tartozékokat) meg ne hányjanak vagy ássanak. "

M 1671-ben Boldogkő várának inventáriuma említi, hogy a várban puskaportörőmalmot kívánnak létesíteni: „Salétromot Boldogkőújfalui, Árkai is, az házikónál levő pajtákban, kamrákban két három mására való salétromos földet szedhetni és főzhetni úgy, ha ahhoz értő pattantyús lehetne a várban, nem volna úgy káros puskapor törő malmot megcsináltatni, idővel a várban elegendő puskapor lehettne is. " A puskaportörőmalom 1671-1682 között bizonyosan elkészült, ahol a vártartomány birtokain (Váralja, Újfalu, Árka, Alsó-Méra, Vilmány) házainál ásott salétromos földből főzött nyersanyagot dolgozták fel.

65 Lányi Pál - 1705. július 31-én írt levelében - beszámolt II. Rákóczi Ferencnek az országban folyó salétromtermelés helyzetéről, ugyanakkor ismertette mindkét salétromnyerési eljárást is. „Az salétrom földnek kapálására nézve mind hogy nemes, úgy paraszt emberek házoknál és csőrökben (csűrökben) is szokott indifferenter (egyaránt) salétromos föld egy üb is, másut is reperiáltatni (találtatni), melynek szabadjában való kikapáltatássa és a' hellyet más fris földel való megtöltésre, honnan az lakos gazdának is semmi kára nem következet, császár idejében is patentaliter volt publicálva (rendeletileg kihirdetve)."

66 60. KOVÁCS Ágnes 1981. 4-5. 61. SELMECZI KOVÁCS Attila 1991. 236. 62. KOVÁCS Ágnes 1981. 6. 63. BOGDÁN István 1984. 225. 64. SELMECZI KOVÁCS Attila 1991. 236. 65. K. VÉGH Katalin 1966. 152. 66. KOVÁCS Ágnes 1981. 56.; HECKENAST Gusztáv 1959. 32. 115