Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából

pontból is jelentősnek tartom Bakó Ferencnek a lakosság és a település középkori kontinuitását bizonyító eredményeit, a befelé migrálás irányát és a beköltözők etnikaitársadalmi összetételét. A falutörténeti részletek mellett a hadas települést, az ún. több lakóházas „hosszú udvarokat" bemutató részletek a kárpát-európai településkutatás előterében állanak s éppen ezért nem kellett volna megfeledkezni Schier Br., Prazák V., Svecova S. kutatásairól, hiszen szoros kapcsolatban vannak a palóc földdel, amelynek északi peremén egy azonos formákat őrző társadalomszervezeti övezet funkcionál. A falukapuk a palóc földön általánosak lehettek. Nem szorítkoztak csak a peremvidékekre s román falvakban is állítottak ilyeneket. (L. ezekhez Ethnographica Carpathica, 1966. 368 skk., Ethnographica Carpatho-Balcanica, 1979. 247 skk. munkáimat). A palóckutatásoknak köszönhetjük az etnikai csoport nyelvjárásának feldolgozását (Balogh Lajos). Számomra a legnagyobb tanulságot az jelenti, hogy a terület nyelvi tagozódása sok tekintetben fedi a kulturális tagozódást (pl. a centrum, a déli palóc nyelvjárás és a Bakó Ferenc által elhatárolt Galga-Tápió vidék, IV. k. 88). A néprajzi jellegű munkába jól beillett volna minél több tájszó etimológiai és szóföldrajzi vizsgálata, a nyelvjárási típusok kultúrszavakkal való illusztrálása. A négy újabb kori fejezet írói (Havassy Péter, Horváth István, Praznovszky Mihály, Sárközi Zoltán, Szvircsek Ferenc) részben miniatűr falutörténeteket mutatnak be, részben pedig szervezetükben, folyamatukban ismertetik az ipar, a bányászat történetét. Tanulmányaikkal átvették a stafétabotot Bakó Ferenc A palóc centrum népességének kialakulása с fejezettől. A 18-20. századi falutörténetek tanulságos bizonyítékai annak, hogy minden falu, falucsoport egyéniség. Ezt illusztrálták volna a falucsúfolók és foglalkozásjellemzők. A történettudomány csak mérsékelten tudja ugyanazt mondani az egyik faluról, mint a másikról. Az etnográfus felfigyel pl. Sajónémetinél a 18. századi hagymatermelésre, de hiába keres másutt hasonlót. Sajópüspökinél már a tönkölytermesztés kelti fel a figyelmét, őrhalmon a dinnye, Kazáron a káposzta, Nádújfalun a pohánka termesztése tűnik fel. Ne csodálkozzunk azon, hogy a Mátra hegység turistatérképén is feltűnik a Disznószállás és a hozzá hasonló helynevek gyakorisága. Ezek a 18. századi és korábbi állattartás, a makkoltatás maradványai. Bodonyban már 1720-ban átengedik a jobbágyoknak a makkos erdőt. Mindez nagyarányú sertéstenyésztésre utal s itt kell keresnünk a Balkán felé elvetődő palóc sertéskereskedők tevékenységének gyökerét. De mi volt az a sertésfajta, amely innen elkerült? Bakó F. A falvak kapcsolatrendszere a palócföldön с tanulmánya a műveltségi javak, szokások zonális elhatárolásához nyújt támasztékot. így az anya- és leányegyházak miniatűr kulturális areák is. A népviseletet az ilyen egyházi kapcsolatok is azonos formaszintre hozzák (1. Flórián M., Rimóc népviselete, 1966). Nagyvonalú és elmélyült Szabó László terjedelmes tanulmánya a palóc társadalomról. Remélhetőleg felkelti a szociológusok érdeklődését is. Ha nem is teljes a palóc társadalomszervezettel foglalkozó irodalmi áttekintés,

4 - elmélyült analízis a saját megfigyelése. Az egymás fölé rétegzett csoportokra (nemesek, jobbágyok, zsellérek, uradalmi cselédek stb.), valamint a család és rokonság bemutatására helyezi a fősúlyt. Tudnunk kell, hogy a nagycsalád nem állandó képlet, azokból nukleáris családok válnak ki. Ez utóbbiak létrejöttét részletesebben kellett volna vizsgálni. A tanulmány tartalmasán igazolja, hogy a család, had, nemzetség olyan szervezetek, amelyek nem tagozódnak feltétlenül egymásba (III. k. 342). Nem látom világosan az affinális rokonság példáit. Nagy érdeme Szabó László tanulmányának, hogy a szerző tekintetbe veszi 4. Lásd Barabás J., Gunda B. német és angol nyelvű tanulmányait. Fontos: Széman Zs., Die Herausbildung und Auflösung der Grossfamilie in Ungarn. Zeitschrift für Soziologie. Bd. 10. 198. 98-108. 10