Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából

Mikszáth Kálmán írásait. De elkerülte a figyelmét Mikszáth Kálmán Nemzetes uraimék c. regényes elbeszélése, amely szemléletes példája a hadak összeműködésének, felbomlásának. Köztudomású, hogy Mikszáth K. figyelemmel kísérte a néprajzi irodalmat. A Szegedi Naplóban 1880-ban ^hosszabban ismerteti Pintér Sándor A palócokról с munkáját. A Nemzetes uraimék Lackó-hadak koncepciójában - erre az irodalomtörténészek is felfigyeltek - Pintér S. könyve volt Mikszáth K. ihletője (Kritikai kiadás, 2. k. 341). Világosabban kellett yolna kirajzolódni, hogy a falusi közösségben nemcsak egymás felett, de egymás mellett élő csoportok is vannak. Ezeket számbeli különbség is elválasztja egymástól, de összeműködésük hozzátartozik a közösség funkcionálásához (gazdák + pásztorok + csőszök + kovács, kereskedő, kocsmáros stb.). A paraszti háztartások vizsgálatával tágítani lehetett volna a fejezet horizontját. Erre az idézett Le Play éppen úgy felhívta a figyelmet, mint Szalánczy Károly, kinek munkásságáról a magyar néprajz nem vett tudomást. Ugyanakkor tanulsággal méltányoljuk azt a felismerést, hogy a palóc falvakból hiányoznak az Alföldre jellemző egyletek, körök. A homogén társadalom, a hagyományos intézmények ezt feleslegessé tették. Értékében figyelemre méltó megállapításokkal zárul a fejezet. Ezek egyike, hogy „a család, mint a legalapvetőbb vérségi alapú társadalmi intézmény sohasem közvetlenül tagozódik bele a faluközösségbe, hanem a hadon, a nemzetségen vagy rokonságon át" (II. k.,402). Ha már fentebb utaltam Mikszáth Kálmán munkáira, megemlítem, hogy örömmel olvastunk volna egy ilyen fejezetet: A palóc népélet Mikszáth Kálmán munkáiban. Örsi Julianna és Schwalm Edit több finom részlettel egészíti ki Szabó László társadalomnéprajzi fejezetét, amikor a házassági kapcsolatrendszerről, ill. a summásokról írnak. A bacsóknál a foglalkozási endogámiát azonban meg kellett volna vizsgálni. A summásoknál pedig újító szerepüket (újfajta vetőmag behozatala, v. ö. a földművelés fejezetben mondottal), folklórjukat (summásdalok) bemutatni. Gazdagodást jelent néprajzi irodalmunk számára s szemléletesen jellemzi a palóc ember mindennapi munkáját mindaz, amit a földművelésről Balassa Iván, az állattartásról hézagpótlóan Zólyomi József, az erdőhasználatról Petercsák Tivadar feldolgozott. Csupán a rendelkezésemre álló terjedelem miatt nem szólok róluk részletesebben.

5 Paládi-Kovács Attila teherhordási, közlekedési tanulmánya up to date. Schwalm Edit a táplálkozást dolgozta fel s a fejezet egyik értéke, hogy amit a táji munkamegosztásról mond az a Kárpát-európai vándorok életének is tartozéka. A négy kötetet színezi az ünnepek és egyéb alkalmak táplálkozásáról írt mondanivalója. A csevice (Vörösmarty Mihály is tud a csevicét áruló palóc gyerekről) megérdemelt volna egy oldalt s aligha járt volna negatív eredménnyel, ha kutat a vándorkovász (koborec) után. Véleményem szerint a vándorkovász a társadalmi összeműködés egyik formája s eredetileg a 'vándorút' nem a szomszédokra, egy-egy utcára, hanem a rokonságra, a hadra ill. azok egy részére terjedt ki. A vándorkovász szólás formájában Szatmárban még él. A további kutatás serkentésére teszem fel a kérdést: miért olyan sok a palóc ételnevek sorában a szlovák eredetű szó (morvány, mánicka, koborec, bukta, zsámiska, ganca, sztrapacska, haluska, kiszi, csevice, tócsni stb.)? A jószemú gyűjtőre vall a közös húsfüstölés és a savanyú levesek leírása. Az ételek regionális elterjedéséről írottak, a táplálkozási választóvonalak ismertetése jól elősegítik Bakó Ferenc összefoglalását. A népviselet feldolgozója (Varga Marianna) nemcsak a formák gazdagságát, hanem a társadalmi státust, a viseletben visszatükröződő emberi magatartást is érzékelteti. Lépten-nyomon van mondanivalója a szemiotika számára. A társadalmi hatóerőt jól 5. Kár, hogy a két helyen is említett népi vadfogás nem került részletesebb feldolgozásra. 11