Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Csiffáry Gergely: Hadiipari létesítmények a XVI–XVIII. századi Egerben

véleménye szerint azonosítható a fegyvertár épületével, amely mellett a források kovácsműhely létezéséről tudósítanak. Kozák azt is feltételezi, hogy a Georg Hoefnagel által 1572 körül készített egri metszeten, a vár területén jelzett három kéményből kettő a feltárt kemencék kéményeivel azonosítható. Végső soron arra a megállapításra jut, hogy az egri várban, feltehetően a XV-XVI. század fordulója táján, a fegyvertár mellett egy nagyobb kovácsműhelyt építettek a nagy számú fegyver és felszerelés karbantartására, amelyet később egy kisebb kemencével is kiegészítettek. Ebben a kisebb kemencében fémolvasztást, puska-, pisztolygolyók stb. öntését végezték. Ez a műhely az 1552-es ostrom alatt elpusztult vagy súlyosan megrongálódott. Az ostrom után viszont újjáépítették, a jobb hatásfok elérésére egy nagy kéményt építettek a kemence mellé, feltehetően olasz kőművesek. Véleménye szerint 1594-ből ismerjük az utolsó írásos adatot a műhelyről.

14 Szerintem Georg Hoefnagel egri vedutájának eredeti rajzai talán 1588-ban, de mindenképpen 1572 után és 1589 előtt készültek.

20 A metszeten levő kéményábrázolások, ha nem is mindegyik, de egy vagy kettő az egri várbeli öntőműhely meglétére utalnak, amelyeknek 1572 és 1589 közt létezniük kellett.

21 Más, korábban felszínre került régészeti leletek alapján megállapítható, hogy az egri vár területén a korai Árpád-kortól a török hódoltság koráig létezett egy kisebb méretű öntőműhely a Varkoch-kapu környékén, ahol a középkori kovácsműhely kőbordás kemencéjére leltek. Az Árpád-kortól meglevő öntőműhelyben készültek azok az apróbb réz, bronz és vas tárgyak (csatok, csengők stb.), amelyeket az egri püspökség területén használtak.

22 A régészeti adatok tanúsítják, hogy létezett az egri várban a XV. század előtt is egy szerényebb öntőműhely. Ezt egyébként történeti adatok is megerősítik. Az egri vár 1490-es inventáriumában szerepel egy fából készült tarack.

23 Ezt az adatot önmagában a kutatók korábban nehezen tudták értelmezni. A fából készült ágyúról nehéz elképzelni, hogy lőttek vele, ugyanakkor még nem került elő semmilyen bizonyíték arról, hogy létezett öntőműhely is a várban, ahol a fából készült ágyúra, mint öntőformára volt szükség. Viszont az 1494-es várleltárban szó esik egy pattantyúfúróról is. Ez azt a célt szolgálta, hogy megöntött ágyúcsövön ezzel a fúróval fúrták ki a gyújtólyukat. Valószínű, erről a pattantyúfúróról lehet szó már az 1490-es inventáriumban is, csak akkor a fúró szót elhagyták a leltárbavételkor.

24 A pattantyúfúró olyan speciális szerszám, amelynek a használatára kizárólag ágyúöntödékben volt szükség. Szerintem az egri várban a XIV-XV. század fordulóján már működő öntőműhely terméke lehet az az ágyú, amely a várbeli gótikus palota történeti kiállításán látható, s felirata szerint 1509-ben készült. Az ágyúról készült fénykép e tanulmány mellékletei közt található.

25 A 2,5 méter hosszú, 5 cm űrméretű falkonétát feltételezhetően az 1596-os ostrom idején a védők dobhatták a vár kútjába, hogy az a vár feladásakor ne kerüljön a hódítók kezébe. A tárgy rendkívül becses, mert egyrészt bizonyítéka lehet az egri ágyúöntöde 19. KOZÁK Károly 1981. 133-141. 20. CSIFFÁRY Gergely 1986. 84. 21. Hasonló műhelyábrázolás látható Nagykálló várának 1665-ben készült metszetén, amely Lucas Georg Sicha műve, ahol szerepel a szertár (Zeughaus) mellett a kovácsműhely épülete, hatalmas kéményével. 22. KOZÁK Károly 1989-1990. 362-363. 23. 1VÁNYI Béla 1926. 127. 24. IVÁNYIBéla 1926. 131. 25. Az ágyú 1833-ban került elő az egri vár kazamatáiban levő kút tisztításakor. - BALOGH János 1881. 169. 108