Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Csiffáry Gergely: Hadiipari létesítmények a XVI–XVIII. századi Egerben

1. kép. Ágyúöntés metszetábrázolása. Iványi Béla: Eperjes középkori ágyúöntőháza és puskapormalma. Hadtörténeti Közlemények, 1913. 118. lapon közölt ábrája nyomán ugyancsak bőrből és deszkából készített kovácsfújtatókra. A fújtatótól a kemencébe csöveket vezettek. A fújtatót több ember taposta vagy kötéllel húzogatva működtette. A rézzel, ólommal vagy ónnal feltöltött és befűtött kemencében a réz lassabban olvadt meg, mint az ólom. A nehezen olvadó nagyobb darabokat a kohóból fogókkal kiszedték, majd kisebb darabokra törték, s tovább olvasztották. Az olvasztóban levő rezet vasrudakkal kevergették. Ez a fújtatással egybekötött fémolvasztás állandó tüzelést, éjjel-nappali folyamatos öntödei munkát kívánt, mivel az olvasztási művelet napokig tartott. A megolvasztott fémmennyiséget öntőkanállal töltögették bele a formába, majd végül a kohóból csövön át az egészet a formába eresztették. Az öntőkanállal körülöntötték az ágyút, s az öntés végeztével ezt a magot kötéllel húzták ki a csőből. Ha sikerült az öntés, s az öntvény nem romlott el, a napszámosok a kihűlt ágyúcsövet a formával 106