Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)
Csiffáry Gergely: Hadiipari létesítmények a XVI–XVIII. századi Egerben
Béla szerint a várőrségből 18 fő tartozott a tüzérek közé. ' ' 1589-ben az egri vár ágyúmestere Heymann Fábián 12 , 1594-ben Egerből név szerint ismerünk 3 tüzért: Heymann Fábiánt, valamint Fleischmann Frigyes és Khörner György „Püxengiesser"-eket. 13 1596-os ostrom idején 9 tüzér tartózkodott a várban. 14 A török kiűzése után - 1690. június 3-án - a következő 13 tüzér szolgált Egerben: Antoni Ruodt, Thobias Steinhüebel, Hans Georg Lang, Hans Michael Zapf, Georg Heübel, Martin Appel, Niclas Conrad Couen, Joseph Hessler, Hans Fridrich Nötter, Johann Conau, Lorenz Röderer, Johann Zwifler a vezetőjük, Mathias Freindlich császári tanácsos és tüzérhadnagy. 15 1708-ban a Rákóczi-szabadságharc idején 30 tüzér teljesített szolgálatot Egerben. 16 Az ágyúöntés Az ágyúöntést irányító tüzérmesteren és segédein kívül öntőforma-készítők, kőművesek, ácsok, kovácsok, fazekasok, festők és földmunkát végző, anyagszállító, fújtatót taposó, fűtő, tisztogató napszámosok, mintegy 30-40 ember dolgozott egy-egy öntésnél. Az ágyúöntéshez feltétlenül szükséges: az öntő-, olvasztókemence, a kemencéhez vagy kohóhoz fújtató, az ágyúcső öntési formája, anyag, egy sor szerszám és megfelelő létszámú személyzet. Amennyiben az adott helyen még nem volt öntőkemence, elsőként ezt kellett megépíteni. A kemencét, vagy kohót kőművesek rakták össze agyagból és tűzálló téglából. Szokásban volt, hogy az ácsok és kőművesek által megépített kemence fölé deszkából színt, ún. sufnit emeltek, amely ajtóval volt zárható. A kemence szája elé, arra a helyre, ahová a megolvasztott fémet kicsorgatták, a napszámosok gödröt ástak az ágyúcső formájának befogadására. Ebbe a gödörbe állították bele a megöntendő ágyúcső agyagból készült formáját. A kőművesek szilárd alapot építettek az agyagból készült ágyúforma elhelyezésére alkalmas gödör aljára. Az öntőkemence, s az ágyúcső befogadására alkalmas gödör elkészülte után következett az ágyúcső agyagformájának az elkészítése. E műveletet az öntést vezető tüzérmester tervei, útmutatása és részvétele mellett agyagművesek, fazekasok végezték. E célból már előkészített, megcsávázott kenderkóccal, gyapottal kevert és jól összegyúrt, megtaposott agyagot használtak. Az ágyúcső díszítését, a csőre helyezendő címereket, feliratokat, arabeszkeket stb. művészek formálták meg, többnyire aranyművesek vagy festők. Valószínűnek látszik, hogy az ágyú agyagformájának volt valamilyen drótból készült váza, s erre rakták fel kívül-belül az agyagot. A formát ezután tűz mellett megszárították, majd faggyúval kikenték, sőt esetenként bodnárokkal megpántoltatták. Ezt követően megfelelő gerendatámasztékok és kötések közé a gödörbe helyezték, vagy ásták a formát. Előfordult, hogy a forma fölé, eső és hó ellen tetőt építettek. Ezután az öntéshez szükséges rezet, ólmot pontosan lemérték, a rezet összetörték, s elszállították az öntőházba vagy olvasztóba, ahol tüzet raktak, elhelyezték a fújtatót, amivel a tüzet állandóan élesztették. A tüzelésnél és a fújtatásnál ügyelni kellett arra, hogy ne legyen túl nagy a tűz. A középkori öntőház fújtatója emlékeztetett a későbbi, 11. IVÁNYIBéla 1928.21. 12. SZENDREI János 1888. 420. 13. IVÁNYI Béla 1928. 18. 14. SUGÁR István 1991. 109. 15. KÁRFFY Ödön 1915. 417. 16. THALY Kálmán 1888. 347. 105
