Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Csiffáry Gergely: Hadiipari létesítmények a XVI–XVIII. századi Egerben

Az inventáriumok - sajnos - a várak tüzérségi szervezetéről nem emlékeznek meg, pedig ilyennek feltétlenül kellett lenni. Az egri várnak már a XV. század utolsó negyedében számottevő tüzérségi felszerelése volt. Rangoni Gábor, aki 1475-1486 közt volt Eger püspöke, a saját költségén hozatott ez időben 16 db ágyút Lübeckből.

2 Elképzelhetetlen, hogy Eger várában, ahol 1508-ban 19 ágyú és 309 szakállas volt

3

, valamiféle tüzérségi szervezet ne lett volna még béke idején is. Ha másnak nem is, legalább a tüzérségi anyagot karban tartó szertüzér személyzetnek kellett a várban lenni, ahol az anyag gondozásra szorult. A nagyobb és jobban felszerelt várakban létesítettek egy-egy Zeugwartot, azaz fegyvertárat, alája rendelt megfelelő segédszemélyzettel, ácsokkal, kovácsokkal s más mesteremberekkel. A vár tüzérségének a megszervezését jelzi, hogy a bécsi Haditanács az Egerben már 1557-ben szereplő Vitus mestert (vagy ahogy a bécsi okmányok említik, Veit (azaz Vid) Penninger pattantyúsmestert bízta meg a hadszertári hivatal intézőségével („püchsenmeysterey und Verwaltung des Zeugwart Ambts").

4 Az ágyúk mellett működő tüzérmestereknek volt részint az ágyút kiszolgáló, részint műszaki segédszemélyzetük. A tüzérek mellett sok mesterember működött: kovácsok, ácsok, bognárok, kerékgyártók, molnárok, késesek, asztalosok, szíjgyártók, festők, kőfaragók, portörők, öntősegédek, vagy ágyúöntéskor a fújtató mellett dolgozó és földmunkákat, anyagszállítást stb. végző napszámosok. A tüzérmesterek feladata közé tartozott az ágyúk kiszolgálása, gondozása. Az ő munkájuk elsősorban az ágyúöntés, az újonnan öntött ágyú kipróbálása, belövése, a lőpor, a salétrom gyártása, a golyók öntése volt, de már a kőgolyók faragása nem. További feladatuk a tüzeslabdák, tüzesgolyók, tüzesnyilak, és egyéb tüzes szerszámok készítése, az ágyúk szakszerű felállítása, elhelyezése, az ágyúk szállításának intézése, a lafettákhoz, kerekekhez megfelelő faanyag kiválasztása. A lafettákat és a kerekeket már az ácsok, bognárok, kerékgyártók készítették el. A tüzérmester felelt a szakmai bevásárlásokért is.

5 A tüzérek dolga volt az anyag konzerválása, javítása, számba vétele, az ágyúkészítés vagy puskaporgyártás. A tanulmányom témájául választott várbeli kovács- és öntőműhely, a lőporgyártás és a salétromkészítés szervezetileg tehát a tüzérmesterek, tüzérek feladata volt.

6 A tüzérséggel kapcsolatos legrégibb adatunk 1493-ból való, amely szerint Miklós mester, egri pixidarius évi fizetése 16 forint volt.

7 1495-ben Tamás nevű német tüzérmester neve ismert.

8 1548-ban az egri várnak csak 3 bombardáriusa volt.

9 1551-ben 5 tüzére volt a várnak, de a számuk az 1552. évi ostrom idejére az ágyúöntőmesterrel és a lövegek mellett szolgáló segédekkel 11-re emelkedett. Még az ostrom során a vár tüzéreinek a száma egy fővel nőtt, aki a segédcsapatokkal érkezett. 1553-ban 3 tüzére, 1557-58-ban 8 tüzére, 1560-ban 5, 1561-ben 7 tüzére volt a várnak.

10 1585-ben Iványi 2. IVÁNYI Béla 1926. 403. 3. E. KOVÁCS Péter 1992. 342. 4. SUGÁR István 1975. a. 18. 5. IVÁNYI Béla 1926. 145-163. 6. Az egri vár tüzéreire vonatkozóan részletes adatokat közöl: SUGÁR István 1975. a. 13-18.; SZENDREI János, 1888. 420.; IVÁNYI Béla 1928. 18.; KÁRFFY Ödön 1915. 417. 7. IVÁNYI Béla 1926. 151. 8. IVÁNYI Béla 1926. 143. 9. IVÁNYI Béla 1927. 535. 10. SUGÁR István 1975. a. 13-17. 104