Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Csiffáry Gergely: Hadiipari létesítmények a XVI–XVIII. századi Egerben

Csiffáry Gergely HADIIPARI LÉTESÍTMÉNYEK A XVI-XVIII. SZÁZADI EGERBEN A hadiipari létesítmények cím az egri várban létesült, vagy az egri várhoz tartozó azon korai ipari objektumokat takarja, amelyek valamilyen módon a vár védelmét szolgálták, s amelyek keletkezése összefüggött a tűzfegyverek megjelenésével. A tűzfegyverek (ágyúk, szakállasok, puskák) használatával egyidejűleg gondoskodni kellett a szükséges lőpor, lőszer és fegyver gyártásáról. A XV-XVI. század fordulóján készült kimutatásokból kiderül, hogy ez időben már jelentős mennyiségű tűzfegyver található a hadiszerek közt Egerben. A leltárakban feltűnik a készen tárolt lőpor, és a lőpor gyártásához szükséges nyersanyag (kén, salétrom, szén). Mivel a kimutatások golyóöntő formákról, ágyúkészítéshez használatos szerszámokról tudósítanak, joggal következtethetünk arra, hogy ekkoriban már öntőmühely működött Egerben, amelyben nemcsak javították az ágyúkat, hanem gyártották is. Az invertáriumokban szintén megörökített eszközök mint a mozsár, a szita, a szárítóasztalok, főzőedények stb. pedig arra utalnak, hogy lőportörésre alkalmas malmoknak és salétromfőző házaknak is lenniük kellett a városban. A legnagyobb várakban létesített fegyvertárakat, köztük az egrit is, különféle műhelyek, így öntő-, kovács-, lakatos-, bodnárműhelyek látták el. A védők élelmezésére sütőházak és serházak létesültek, az élelem tárolására magazinumok épültek. A ruházatról a szabók és a cipészek gondoskodtak. A vár folyamatos karbantartása, építése - különösen a harcok állandósulását követően - szükségessé tette a tégla- és mészégetők, a kőbányák fenntartását. Elmondhatjuk, hogy mint minden jelentősebb erősségben, Egerben is számos, különböző iparágban tevékenykedő kézművest foglalkoztattak, méghozzá rendszeresen. Ennek az az oka, hogy a végvári korszakban a tartós védelemre berendezkedett várakban hatalmas élelmiszer-, fegyver-, lőszerkészleteket halmoztak fel. A XVI-XVII. században ui. könnyebben lehetett katonákat verbuválni, csapatokat szervezni, mint a muníciót rövid időn belül előteremteni. Az egri várral kapcsolatos szakirodalom, bár gazdagnak tekinthető, viszonylag kevés figyelmet szentelt a vár védelmét kiszolgáló hadiipari létesítményeknek, amelyek történetének rövid bemutatására vállalkozom. Ezek a létesítmények (az öntő- és kovácsműhely, a portörőmalmok és a salétromfőző) az egri vár háttériparának igen lényeges részét alkották, mivel közvetlenül a vár védelmét szolgálták. Éppen ezért a működésük mindaddig követhető, amíg a vár megőrizte katonai jelentőségét, azaz a Rákócziszabadságharc végéig. A tartós védelmi funkción kívül az egymást kölcsönösen feltételező hadilétesítmények ezért is léteztek évszázadokon át folyamatosan, mert az egyes iparágak gyártási technológiája csak nagyon lassan változott.

1 1. Az egri hadiipari létesítményekről írt első összeállításra lásd: Csiffáry Gergely: Heves megyei manufaktúrák és egyéb ipari vállalkozások adattára (1687-1849). Eger, 1993. Kézirat kiadás előtt. Az itt közölt tanulmányom készítésekor lényegesen kibővítettem a forrásokat, új összefüggésekre derült fény, s ezért hivatkozom csak elvétve az adattárra. 103