Agria 29.-30. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1993-1994)

Konferencia a Palócok I–IV. kötetek megjelenése alkalmából

Viszont elkerülte a szerzők figyelmét, hogy a palóc népnévvel Schubert Gabriella már 1979-ben foglalkozott.

2 Schubert G. kifejti, hogy a keleti szláv polov(b)ci gyűjtőelnevezése a különböző sötét bőrű török törzseknek. A kazár birodalomból kiváló kabarok is ezekhez tartoztak és sötét bőrszínűek voltak. Új hazájukban, a mai Felső-Magyarországon a keleti szlávok szomszédságában települtek le, akik őket/7o/ov(d)a'-ként azonosították. A keleti szlávok a sötétbőrűséget hangsúlyozták a kabarokra vonatkozóan és idővel elterjedt ez a megjelölés a magyaroknál is. Ebből érthető, hogy maguk a palócok ezt a nevet, amely kezdetben gúnynév volt és a sötét bőrszínre vonatkozott, nem méltányolták és a palóc mint általánosan használt népnév a magyarban relatíve későn tűnik fel (Zf. f. Balkanologie. 1979. 200). Fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a palóc népnév 'disznókereskedő' jelentésben ismert Baranyában (MTSz). A közléshez Herman Ottó hozzáteszi valószínű azért, mert a disznókereskedő palóc volt (Magy. pászt. nyelvkincse, 1914. 558). Hasonló jelentése van a szónak Szlavóniában a horvátoknál. Szerbiában palóc 'sovány sertés'. Az elnevezés a sertésfajtát elterjesztő magyar kereskedők nyomán keletkezett (Schubert G., Zf. f. Balkanologie. 1979. 191).

3 További adatoktól itt eltekintek. Henkey Gyula antropológiai fejezetéhez szeretném fűzni az említett sötétbőrű türk törzsek problémáját, hogy t. i. ezek a sötétbőrűek feltehetőleg kapcsolatban vannak a turanid és pamír típusokkal. Henkey Gy. figyelmet keltő megfogalmazását talán hasznos lesz megismételni - még akkor is, ha szavai valakit ellentmondásra pezsdítenek. Henkey Gy. a következőket mondja: „.. .az egyes népek származására nézve az antropológia biztosabb adatokat tud nyújtani, mint a többi társtudomány, mert míg hiteles adataink vannak arra nézve, hogy egyes népek felcserélték nyelvüket, hagyományaikat, kultúrájukat, az embertani jellegek a genetika szabályai szerint öröklődnek" (I. k. 404). Természetesen a településtörténet menetét figyelembe kell vennünk, de nemcsak a palóc földön, hanem a turanid, pamír és más antropológiai típusok távoli népeinek hazájában is. Néhány idetartozó, már korábban felvetett kérdésre alább még visszatérek. Mielőtt azonban tovább lépnék mindezekhez az őstörténeti kérdésekhez, eredetmagyarázó feltevésekhez fűzzem hozzá az úttörő Pintér Sándor bölcs szavait, aki említett könyvében így ír: „Az ismeret és tapasztalat idomítja az ember tudományát, - a tudomány gyarapodása alatt változik a vélemény - de van eset reá, hogy az ismeret és tapasztalat a véleményt meggyőződéssé is érleli" (5. 1.). Több kritérium nyomán vonja meg Paládi-Kovács A. a palócföld határait. Meg győződésem, hogy a Magyar Néprajzi Atlasz lapjainak részletes vizsgálata további kapcsolatokra s választóvonalakra utal. A falucsúfolók/foglalkozásjellemzők is jelzői a kisebb vagy nagyobb etnikai csoportoknak, falvaknak. Ezek feldolgozása külön fejezetet érdemelt volna, kiegészítve azzal, hogy a falvak, csoportok miképpen vélekednek önmagukról. Az önjellemzés és a szomszédság jellemzése az etnikai tudat és sajátság lényeges kritériuma. Ugyancsak Paládi-Kovács Attila dolgozta fel követendő alapossággal a palóc kirajzásokat, amelyhez már korábban szilárd alapot teremtettek publicióikkal a szolnoki Damjanich Múzeum munkatársai. Bakó Ferencnek köszönhető a palóc centrumok népességi alakulására és településformáira vonatkozó tanulmány. A centrumhoz sorolja őrhalom, Rimóc, Kazár, Mátraszőlős, Bodony, Mikófalva, Tardona, Sajóvelezd, Ragály stb. falvakat. Elméleti szem2. Elkerülte Györffy György figyelmét is (A magyarság keleti elemei, Bp. 1990. 83-93.). Itt a kabar kérdésről ír. A könyv fejezete már 1983-ban napvilágot látott. 3. Az irodalom csak a Szlavónia, Szerbia felől terelt disznókondákról tud (Gunda В., Volkskundliche Handelsbeziehungen zwischen Süd-Transdanubien und Slawonien. Lukács L.,(szerk.) Märkte und Warenaustausch... 1988. 33-34.). 9