Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Fajcsák Attila: A szüret kezdetéhez és befejezéséhez kapcsolódó szokások, hiedelmek

Fajcsák Attila A SZÜRET KEZDETÉHEZ ÉS BEFEJEZÉSÉHEZ KAPCSOLÓDÓ SZOKÁSOK, HIEDELMEK „A parasztság életformáját vizsgálva azt látjuk, hogy a gazdasági tevékenységével kapcsolatban álló varázscselekmények, kultikus cselekedetek a hagyományosan gondolkodó egyéneknél s a hagyományosan élő közösségeknél teljesen egyenértékűek a fizikai értelemben vett munkával, a szerszámok, eszközök használatával, alkalmazásával. A munka, a gazdálkodás egy-egy mozzanata csak akkor van befejezve, teljessé téve, ha a hagyományoktól előírt kultikus cselekedeteket is elvégezte a gazdálkodó ember. Ide tartozó varázscselekményeink legnagyobb részével a zsákmány, a termés bőségét, a gonosz szellemek, az ártó hatalmak elleni megvédését . . . igyekszik elérni a gazdálkodó ember"

1 - írja Gunda Béla közel fél évszázaddal ezelőtt. A magyar hagyományos gazdálkodás különféle területeinek és az azokat kiegészítő szokások, hiedelmek, babonás cselekmények kapcsolatáról európai összefüggéseiről munkák hosszú sorát lehetne idézni.

2 Kivételt képez sajnálatos módon a szőlőművelés, noha a gabonatermelés után évszázadokon keresztül a második helyet foglalta el. Már Madár assy László idejekorán arra hívja fel a figyelmet, hogy a szürethez kapcsolódó babonás cselekményekről jóformán nincsenek feljegyzéseink, és egy göcseji adatot közöl Gönczi Ferenctől.

ъ Valószínűleg ez már szerepet játszott abban, hogy Berze Nagy János a szüret megkezdésének, befejezésének babonás szokásainak, hiedelmeinek gyűjtésére ráirányítsa a gyűjtők figyelmét.

4 Dolgozatunkban azt próbáljuk felvázolni, hogy miért kaptak hangsúlyozott szerepet a szüret kezdetéhez, befejezéséhez kapcsolódó szokások, rítusok, hiedelmek a szőlőtermesztés rendszerében, ezen belül a szüreti szokáskomplexumban. Természetesen az itt közreadott adatok birtokában még nem törekedhetünk a teljesség igényével történő feldolgozásra, beleértve az agrárkultusszal való mélyebb összefüggések megvilágítására, mert az jóval terjedelmesebb munka kereteit követeli meg. Célunk csupán az, hogy ismételten ráirányítsuk a figyelmet a kutatás ezen elhanyagolt területére, és a későbbi vizsgálatokhoz kiindulási alapot adjunk. 1. GUNDA Béla 1946. 4., Hasonló gondolatokat fogalmaz meg ORTUTAY Gyula 1958. 101., A probléma magyar és európai összefüggéseit vizsgálja UJVÁRY Zoltán 1969. 2. TAKÁCS Lajos 1964., BALASSA Iván 1960., BALASSA Iván 1973., BALASSA Iván 1985., KOSA László 1980., PETERCSÁK Tivadar 1990. 3. MADARASSY László 1929. 167., GÖNCZI Ferenc 1914. 573. 4. BERZE NAGY János 1933. 21. Nézetünk szerint BERZE NAGY János ennek a kérdőívnek a segítségével gyűjtött anyagot, dolgozta fel a „Baranyai néphagyományok" (Pécs, 1940.) című három kötetes munkájában. Kár, hogy a témánkkal kapcsolatos adatai gyérek. 431