Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)
Petercsák Tivadar: Paraszti munkák az Északi-középhegység erdőiben
A Barkóságnál ezt a mennyiséget hívják méternek. 48 A méterfát több méter hosszú sarangba is összehordják. Gömörszőlősön az első világháború előtt használt mértékegység volt a kubik, ami 8 öl fának felel meg. 49 Gyöngyösön a 3 méter hosszú tűzifarakást kalitkának, az attól hosszabbat sarangnak nevezték. 50 A sarang végén 2-2 karó tartja az ölfát, de a sarangon belül néhol méterenként, máshol kétméterenként l-l karó is jelzi a méterszámot. A sarang végein levő tartókarókat helyenként rudakkal meg is támasztják, s ezeket Tardonán dukamentnek, Rimócon bikának nevezik. A szélső karókat az ölfa közé rakott és a karókra akasztott faágak (kapocs, gallykapocs) is rögzíti. Régebben a sarangot álló fa mellé is rakták. 51 A rönkfát több köbméteres rakásba halmozták. A gyérítéskor kivágott fát rendszerint hosszúra hagyták meg tűzifának, és ilyenkor egy-egy vagy két-két karó közé rakták az egy jó szekérnyi fát. Az ilyen egységet rakásnak, rakatnak vagy csomónak hívják 52 (7. kép). A favágókat teljesítmény után, méterszámra vagy ölszámra fizették, a gyérítést rendszerint részes munkában vállalták. A 19. század közepén Heves megyében egy öl fa kivágásáért és berakásáért 60-70 krajcárt fizettek, ha baltával vágták, és 70-90 krajcárt, ha fűrésszel. A szálfák döntéséért darabonként 3 krajcárt kaptak. 53 A századfordulón az erdei munkások bére köbméterenként 4 korona volt Heves megyében. 54 A répáshutaiak 80 fillérért vágtak egy méter fát a pengős világban. Jó keresetnek számított, a havi 50 pengő. Az őrhalmi és ludányi favágók az uradalmi erdőben még az ölfát is részért vágták, a hatodik, illetve nyolcadik rész lett az övék. A gyérítést felébe, harmadába végezték. 55 Az erdei munkáknak azt a részét, amikor a kitermelt faanyagot a vágásból az elszállításra alkalmas rakodóba juttatják, közelítésnek nevezik. Azt a fát kellett kiközelíteni a gödörből vagy lejuttatni a meredek hegyoldalakról, amelyet szekérrel nem lehetett elérni. A közelítéssel a favágók foglalkoztak a fakitermelés díjának a feléért, de több faluban külön közelítő munkások voltak. Gyakran a fát szállító fuvarosok dolga a fának olyan helyre közelítése, ahová be tudnak állni szekérrel. A közelítés módja függ a tereptől, az évszaktól, a fafélék méretétől és mennyiségétől. Ennek megfelelően történhet emberi erővel és igavonó állatok segítségével. Az emberi erővel való szállítás segédeszközök nélkül kézben és vállon kihordva, gurítva, baktatva valósul meg. A közelítéshez igénybe vettek primitív csúszókat, kézi szerszámokat, nagyobb mértékű fakitermelés és meredek terep esetén fából és fémből épült csúszdákat. 56 A gallyfát jobb kézzel megfogva húzták maguk mellett a földön. A vastagabb és nehezebb fákat vállra véve vonszolják. A nagyobb szálfákat а fahordó fákra helyezik, és ketten szállítják. Az ölfát vagy dorongfát a meredek hegyoldalon lebaktatják az aljba, a gödrökből meg vállon hordják ki. Ha lófogattal nem lehetett bemenni a nagyobb 378 48. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1982. 26-27. 49. É. KOVÁCS László 1976. 147. 50. PETERCSÁK Tivadar 1984. b. 487. Hegyi Imre szerint az újabb keletű erdészeti műszó, a sarang nem terjedt el a falusi lakosság között. HEGYI Imre 1978. 58. Gömörben a hosszú farakás neve srám PALÁDI-KOVÁCS Attila, 1988. 579. 51. Gömörben foglaló a neve PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 579. 52. PETERCSÁK Tivadar 1984. b. 487.; 1989. 277. 53. ALBERT Ferenc 1868. 406. 54. BOROVSZKY Samu én. (Heves megye) 263. 55. PETERCSÁK Tivadar 1989. 277-78.; MÁDAI Gyula 1984. 71. A famunkások bérezéséhez, részesedéséhez L.: HEGYI Imre 1978. 59-60.; PALÁDI-KOVÁCS Attila 1988. 575. 56. PETERCSÁK Tivadar 1989. 278.; ERDÉLYI Zoltán 1958. 381-408.
