Agria 27.-28. (Az Egri Múzeum Évkönyve - Annales Musei Agriensis, 1991-1992)

Petercsák Tivadar: Paraszti munkák az Északi-középhegység erdőiben

pl. eljártak Gömörbe, Aggtelek környékére, Beregszászra és Pécsre is. Ugyanakkor a Bükkből (Dédestapolcsány, Mályinka, Bükkzsérc) is jöttek famunkások erre a tájra, de horvátországi talpfafaragók (glánerok) is dolgoztak a Zempléni-hegység erdőiben.

15 A bükki favágók ezen túl bejárták a Mátra, a Cserhát, a Börzsöny, a Bakony erdőségeit, de századunk elején elmentek Szepes és Sáros vármegyékbe is. A

II. világháború idején Németországban is jártak a bükkzsérci favágók, az 1960-as években pedig ómassai és répáshutai ölfavágók dolgoztak csehszlovákiai erdőgazdaságokban. A múlt században viszont szlovák favágók jártak Rudnó, Jaraba, Topola tájáról a Bükkbe.

16 A század elején a gömöri magyar falvakból, főként a Csermosnya völgyéből a Barkóság erdeiben is dolgoztak, de Szatmárba és a Kárpátaljára is eljutottak.

163 Útra keltek a tél folyamán a Mátra favágói is Borsod és Nógrád felé, ide pedig Rimóc vidékéről jöttek famunkások.

17 Nagy távolságot jártak be a Börzsöny, főként Kemence és Bernecebaráti lakói, akik Nógrádtól a Hernád-völgyig dolgoztak az északi hegyvidéken, a Dunántúlon pedig Baranyától Zaláig és a Bakonyig vállaltak rendszeresen munkát. Ám a Börzsöny-vidék is fogadott idegen favágókat: az 1910-es években - miután az erdőket fakereskedő társulat bérelte ki - Erdélyből román favágó - és közelítő munkásokat telepítettek ide, akik elterjesztették a vidéken sajátos eszközeiket is (román szánkó). A vállalkozók az 1900-as évek elején Veszprém megyéből is fogadtak favágókat, akik ugyancsak újabb eszközformákat (talicska, kaszanyél, favilla, gereblye) honosítottak meg. A máshonnan szerzett ismeretek és eszközök is hozzájárultak ahhoz, hogy Kemence és Bernecebaráti erdőmunkásai országos hírű faközelítők lettek, akik Baranyától a Hernádvölgyig vállaltak munkát.

18 Az erdei munkák közül a mályinkaiak szerint a mészégetés és a szénégetés a legnehezebb mesterség, az ölfavágást akárki megtanulhatja. Sajópüspökiben is úgy vélekednek, hogy „a favágáshoz nem kell semmi, csak erő". Tardona, Dédes, Bántapolcsány, Bükkzsérc ölfavágói viszont büszkék arra, hogy elismert erdőmunkások. A Bükkben a nagyvisnyóiakat tartják a legügyesebb fakitermelőknek.

19 Az ölfavágás, faközelítés fortélyait a fiúgyermekek apjuktól tanulták. Tizenhárom-tizennégy éves koruktól jártak az erdőre, először mint vízhordók és gallyazok. Tizenhat-tizennyolc évesen már apjukkal, idősebb testvérükkel dolgoztak egy párban. Önálló, felnőtt favágónak a 18 évet betöltött fiú számított.

20 Alapvető és legrégibb munkaszervezeti forma a pár, amit fűrésznek is neveztek (Zempléni-hegység, Egerbocs). A fűrész mint munkacsoport megnevezés kapcsolatban állhatott a páros munkát igénylő nagyfűrész elterjedésével. Ez hasonlít a középkori bárdolja kifejezéshez, amely alatt akkora erdőterületet értettek, amennyit egy ember egy nap alatt kivághatott. Esetünkben a munkaeszköz nem területet, hanem munkacsoportot jelöl.

21 Általában családtagok, rokonok, cimborák dolgoztak együtt. Egy jó páros naponta 8-9 méter fát is kivágott és összerakott.

22 Azt a munkacsoportot, amelyben kettőnél többen dolgoztak együtt, hívták bandának (Börzsöny, Zempléni-hegység), partinak (Barkóság, Zempléni-hegység) csapatnak (Gömörszőlős) az 1940-es évek 15. PETERCSÁK Tivadar 1981. 53.; DENIA 1062. Mádai Gyula kézirata 102. 16. VIGA Gyula 1986. 112-113.; DENIA 1062. Mádai Gyula kézirata 102. 17. FEJES Katalin 1986. 9.; PETERCSÁK Tivadar 1989. 271. 18. ERDÉLYI Zoltán 1958. 404.; SZABÓ István-SZABÓ László 1977. 85-86. 19. DENIA 1062. Mádai Gyula kézirata 99. 20. Uo. 100. 21. PETERCSÁK Tivadar 1981. 51.; 1989. 272.;TAGÁNYI Károly 1896.

1. köt. XIII. A Bakonyban is használják а fűrész megnevezést a termelő csoportra. HEGYI Imre 1978. 49. 22. PALÁDI-KOVÁCS Attila 1982. 26. 371